Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - SÜLI ATTILA: Az 1909 M. mozgókonyha

Ezen cégek reprezentáltak a sziléziai hadgyakorlatokon is. Noha a mozgókonyhák előnye egyértelművé vált, hiszen az étkezést a csapatok beérkezése után fél órával már meg lehetett kezdeni, teljes mértékben egyik típus sem felelt meg. Hátrányt jelentett az üstök nagy térfogata, valamint a konyhák nagy súlyából adódó lassú haladás. A korszerű konyha követelményei itt fogalmazódtak meg először. Ezek az alábbiak voltak. Egy nagy üst helyett kettőt, két kisebbet kell használni, ami változatosabb főzést, és könnyebb kezelhetőséget eredményez. Az üstök térfogatának 150-160 liternek kell lenni. A főzőüstben egyszeri főzéssel a legénység felének szükséges ételt el kell tudni készíteni. A mozdonyban kell tárolni az élelem másik felét, a kocsis, szakács és a lovak élelmét, főzőeszközöket, 30 kg tűzifát, a szekér karbantartásához és a lóápoláshoz szükséges eszközöket, valamint a hajtókatona és a szakács felszerelését. A súly üres konyha esetén 500 kg, megterhelés esetén maximum 900 kg lehet.

34 A mozgókonyhák rendszeresítése az egészséges táplálkozás követelményei végett is indokolt volt. Az újabb kísérletek 1908-ban indultak meg. A mozgókonyhák rendszeresítése ekkor már eldöntött tény volt, a mintákat a nyugatmagyarországi hadgyakorlaton próbálták ki. A követelményrendszer lényegében ugyanaz volt, mint 1905-ben.

35 A Császári és Királyi Közös Hadügyminisztérium 12. osztálya a következő cégeket bízta meg a próbamozgókonyhák elkészítésével: 1. Werner és Pfleiderer gépgyára (Bécs), 2. Negedly Ágost gépgyára (Bécs), 3. Danek és társa gépgyára.(Prága), 4. Weitzer gépgyára (Graz), 5. Weiss Manfréd gyár (Budapest). A mozgókonyha kifejlesztését a Weiss Manfréd gyár telephelyén kezdték meg, majd Prágában folytatták. A bizottság a döntését 1908 júliusában hozta meg, a tömeggyártás 1909 áprilisában indult. E típust rendszeresítette a magyar királyi Honvédség is, amelyik a szállítással a Weiss Manfréd gyárat, a Schlick gépgyárat és a Ganz és társa gyárat (mindhárom Budapesten) bízta meg.

36 A mozgókonyhák és főzőládák rendszeresítését az 1908. évi Bosznia-Hercegovinái annexiós válsággal kapcsolatos tapasztalatok is szükségessé tették.

37 1910-ben a Militár Technische Komite elfogadta az 1909 M. mozgókonyha rendszerbe állítását, amelyet Magyarországon elsősorban a csepeli Weiss Manfréd gyár gyártott.

38 A legnagyobb megrendelését 1913-ban kapta a csepeli üzem, 1112 db konyha legyártására. E mellett a gyártó köteles volt minden konyhát „...mozdony főzelékrekeszének balsarkában anyacsavarokkal felerősített 24 cm hosszú, 17 cm széles 9 cm magas, 2 mm vastag aczéllemezből készült Wertheim zárral felerősített" pénztárszekrénnyel ellátni. A gyártás Csepelen folyt, ugyan34 Krausz Alfréd: Tábori konyhakocsik. Ludovika Akadémia Közlönye, 1907. 218-249. p. 35 Ujabb kísérletek megindítása a konyhakocsikkal. Magyar Katonai Közlöny, 1908. 477-478. p. 36 Ruszkay alhadbiztos: Az Osztrák-Magyar hadsereg mozgókonyhája. Magyar Katonai Közlöny, 1912. 757-782. p. 37 Mojzer-Gottll. k. 28. p. 38 Uo. 33. p.; Utasítás. 68. p.