Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁSOK - NAGY ANDRÁS: Bethlen Gábor Erdély aranya, észak oroszlánja - egy kiállítás margójára

Nagy András BETHLEN GÁBOR ERDÉLY ARANYA ÉS ÉSZAK OROSZLÁNJA EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA Elegáns félhomályban csillogó fegyverek, aranypénzek, patinás dokumentumok, térképek, faragott ládák, szőnyegek, a magasban zászlók sorjáznak. Egy kis időre belepillanthatunk a XVII. század fejedelmi udvarába. A mai modern életben érdekes lehet ez a múltbéli kiruccanás azok számára, akik ellátogatnak a Magyar Tudományos Akadémia neoreneszánsz palotájába és megtekintik a „Bethlen Gábor Erdély aranya és észak oroszlánja" című kiállítást. A rövid tárlatok élete nagyon hasonló. A megnyitó rendezvényen a szerencsés meghívottakat szigorú protokoll fogadja. A hétköznapokon pedig némi sorban állás után hónunk alatt a kiállításvezető füzettel gazdagabbak lehetünk egy élménnyel. Szerencsés esetben ki-ki otthon is felidézheti a látottakat, jobb esetben utánanéz, hogy a polcon van-e erről a korról valami. Az élmény idővel megfakul és mi már egy újabb kiállításra készülünk. Sokat töprengtem azon, hogy vajon érdekli-e a látogatót az a szerteágazó előkészítő munka, ami megelőzi a megnyitót. Talán érdemes betekintést nyújtani ebbe a sokszor gyötrelmes, de sohasem unalmas feladatsorba, a rendezés különböző fázisaiba, ami a szakterületem. Toll László kollégámmal sétálva az MTA épülete felé, értesültem arról, hogy az intézmény az ősszel egy olyan nagyszabású kiállításra készül, ami még nem volt az Akadémia történetében. A stockholmi fegyvertár egy kiállítás erejéig kölcsönadja Bethlen Gábor II. Gusztáv Adolf svéd királynak adományozott ajándékát, amely egyébként része a múzeum állandó kiállításának. Ezek a hungarikumok méltán számíthatnak érdeklődésre - erősített meg a műkincsek kinagyított fotóinak látványa. A rendezői csapat hamar megalakult, és már az első találkozón megállapodtunk abban, hogy az elkövetkező hetek hétfőin ki-ki beszámol arról, hogy hol tart az előkészítés szövevényes munkálataiban. Mindenekelőtt el kellett készíteni a kiállítás „pilot"-ját, vezérfonalát, egy amolyan munkatervet, ami tartalmazza, hogy kinek, mikor, mit kell elvégeznie. Látszatra ennek nincs komoly jelentősége, de azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ennek hiányában szokott a rendezés „kisiklani", jönnek az ad hoc megoldások vagy az embert próbáló hosszú éjszakák. Ügy gondolom, hogy a jó tervkészítés és ennek betartása különbözteti meg a profi kiállítást az amatőrtől. Lehetőség szerint mellőzni kell azt a tévhiten alapuló megoldást, miszerint az utolsó napon az intézmény apraja-