Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

1848-ban a magyar kormány augusztus 17-i felterjesztésére

9 lett Pétervárad várparancsnoka, s hogy állomáshelyét elfoglalhassa, esküt kellett tennie a magyar alkotmányra. Az október 3-i császári manifesztum

10 után azonban a várat osztrák kézre akarta átjátszani,

11 ámde, ami ekkor történt, az e fegyelmezett, rideg katonát mélyen megdöbbenthette, s talán Lamberg gróf altábornagy és Latour hadügyminiszter sorsa rémlett fel előtte.

12 Hentzi maga pár hónappal később úgy fogalmazott, hogy „kis híján a modern népi igazságszolgáltatás engesztelő" áldozatává lett.

13 A legénység ugyanis nemcsak fellázadt ellene, ami önmagában véve a legsúlyosabb vétség a hadseregben, hanem agyon is akarta verni.

14 Eletét Hollán Ernő

15 vezetésével honvédtisztek mentették meg. Mivel lefoglalt levelezése alapján az árulás gyanúja beigazolódott,

16 Beöthy Ödön

1

' kormánybiztos a fellázadt legénység példás büntetése helyett őt fogatta el, s helyezte őrizet alá október 22én. Hentzit ezután december közepén a fővárosba kísérték.

18 Kossudi és Hentzi ezt követő pesti találkozása az esküszegő Hentziről szóló legenda forrásául szolgált. Hentzi ugyanis ekkor adta szavát az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, hogy nem fog fegyvert a magyarok ellen, sőt Szeged városparancsnokságát kérve, a város megerődítésére ajánlkozott.

19 Kossuth azonban 9 Hentzit, mint „jó hazafit", Mészáros Lázár hadügyminiszter ajánlotta a kormány figyelmébe. Sapka: i. m. 388. p. 10 Az e napon keltezett, de október 4-én létrejött uralkodói nyílt parancs, amely feloszlatta az országgyűlést, az országot a hadi törvények hatálya alá helyezte, és Jellacicot a magyarországi haderő parancsnokának nevezte ki. 11 Aggházy. i. m. 1. k. 387. p.; Sapka: i. m. 388-389. p. 12 Mint ismert, Franz Philipp Lamberg gróf altábornagyot 1848. szeptember 28-án a hajóhídon a pesti nép felkoncolta, s nyolc nap múlva, október 6-án, a bécsi felkelők népítélet alapján felakasztották Latour gróf hadügyminisztert. 13 Sapka: i. m. 401. p. 14 Ezernyolcszáznegyvennyolc. A magyar szabadságharc története képekben. Szerk. Jókai Mór Bródy Sándor - Rákosi Viktor. Budapest, 1898. 258. p. 15 Hollán Ernő szintén a bécsi hadmérnöki akadémián tanult, 1844-ben hadnagy, 1846-ban főhadnagy. 1848. június l-jével honvéd százados, a szerb hadszíntéren harcolt. November 21vel nevezték ki Pétervárad várerődítési igazgatójának. Pallas Nagy Lexikona XIII. k. Budapest, 1896. 997-998.; Bona: i. m. 1. kiad. (Budapest, 1983.) 173. p. 16 Bona: i. m. 3. kiad. 740. p. 17 Beöthy Ödön (1796-1854) ellenzéki reformpolitikus, 1848-ban Bihar vármegye főispánja, a Délvidék, majd Erdély teljhatalmú kormánybiztosa. A szabadságharc után emigrált. 18 Fővárosi Lapok, 1886. május 25. 144. sz.; Budai Hírlap, 1892. október 23. 23. sz.; „Pestre hivatott - hol minden foglalkozás nélkül maradt mindaddig, míg Windisch-Grátz bevonult" Gelicb Rikhárd: Magyarország függetlenségi harca 1848-49-ben. I-III. k. Budapest, 1882-1889. III. k. 263-264. p.; „Elfogatván Budára került, hadi törvényszék elé állították" Jókai - Bródy - Rákosi: i. m. 258. p.; „E vétkéért Budán bebörtönözték" Irányi Dániel - Charles-Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 1847-1849. Budapest, 1989. II. k. 272. p. 19 Fővárosi Lapok, uo.; Sapka: i. m. 390. p. Kossuth jó negyven év távlatából a következőképp emlékezett vissza az esetre: „nyílt ajtók mellett, sokaknak szeme láttára, osztrák tábornoki egyenruhája teljes díszében térdre borult lábaim előtt, esdekelve, hogy vegyem oltalmam alá családját, s hűségesnek vallva magát a magyar haza iránt, kért, nyújtsak neki alkalmat, hasznos szolgálatot tenni a hazának... a kért oltalmat megadtam, a kívánt alkalmat kiszolgáltattam." (Kiemelés tőlem - Cz. V.) „s ő azt azzal viszonozta, hogy (nem tagadom vitéz) védőjévé szegődött Budavárának." Kossuth Lajos levele Kovács Etelkához 1893. szeptember 25. Kossuth Lajos iratai. S. a. r. Kossuth Ferenc. X. k. Budapest, 1904. 417. p.