Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - BACZONI TAMÁS: Válogatás a Hadtörténeti Múzeumban található magyar vonatkozású rohamsisakokból

Jelen írás célja ezek közül néhány érdekes példány ismertetése. Az első világháborús sisakok közül hámat mutatunk be. Sajnos olyan 15 M. sisak, ami bizonyíthatóan a csepeli Weiss Manfréd Művekben készült, nem található a gyűjteményben (a bécsi Heeresgeschichtliches Museum őriz egy ilyen példányt), így első világháborús sisakjaink „magyar voltát" személyekhez köthetőségük adja. Ilyen például Kratochwil Károly ezredes (a Székely Hadosztály későbbi parancsnoka) 16 M. német „import" sisakja,

5 mely teljesen közönséges német rohamsisak, semmi nem különbözteti meg a német és osztrák-magyar katonák által milliószámra viselt sisakoktól. A sisakot özvegy Kratochwil Károlyné balatonszepezdi lakos ajándékozta 1966-ban a Hadtörténeti Múzeumnak.

6 A sisak belsejébe ragasztott papírcédula felirata: „Viselte: Kratochwil Károly ezredes, a m. kir. 4. honv. gyalogezred pk.-a". A következő „név szerint ismert" első világháborús sisak

7 tulajdonosa Bán Sándor volt, akiről nevén kívül - amit tintával a sisak szemellenzősének belsejébe írt - semmit sem tudunk. A sisak egyébként a Monarchiában német mintára gyártott sisakok egyike, melyet a m. kir. honvédségnél utóbb egységesen 1915 M. sisaknak kereszteltek el, ezt a minta-megjelölést az első világháború alatt nem használták. Hivatalosan kétféle sisakot különböztettek meg, a német import és a német licenc alapján gyártott sisakok a „Stahlhelm nach deutschem Muster", a Berndorfban kifejlesztett és gyártott sisakok pedig a „Stahlhelm nach österreichischem Muster" megjelölést kapták. A gyűjteményben található „Berndorfer"-sisakok közül egyet emelnék ki,

8 amelyik abban tér el a szabványos, első világháborús kiviteltől, hogy később (feltehetően a húszas, esetleg a harmincas években) a honvédség által később használt tábori zöld színűre festették át, az eredeti tábori barna helyett. Valószínűleg valamilyen elfekvő raktári készletben vészelte át a múló évtizedeket, a „Berndorfer"-sisakokat ugyanis a húszas években kivonták a használatból (a hadseregeknél oly kívánatos egyöntetűség érdekében), de ez a példány csak 1957-ben került a Hadtörténeti Múzeumba a Budapesti Honvéd Pf. 5457. sz. alakulattól (vagyis a Ruházati Anyagszertártól).

9 Sajnos a korábbi tárolás körülményei nem ismeretesek, de elképzelhető, hogy a sisak az 1920-as évektől kezdve a Ruházati Szolgálat Daróci úti raktárainak egyikében pihent, s csak 1957-ben tűnt fel valakinek, hogy ez az anyag már igencsak inkurrens. (Egyébként a nemzetközi militaria-kutatás területén sem ritkák az ilyen esetek, nemrégiben például Indiában fedeztek fel egy raktárra való második világháborús amerikai harckocsizó fejvédőt.) Az 1935 M. rohamsisakok magyar mivoltával kapcsolatban már nem merülnek fel olyan kétségek, mint az első világháborús sisakoknál, hiszen ilyeneket a honvédségen kívül csak a finn hadsereg használt (a szovjet-finn háború idején néhány ezer darabot exportáltak belőle Finnországba). Ezek közül három érdekes példányt emelnénk ki. A gyűjteményben található egy korai gyártású vagy prototípus sisak,

10 melyet bélyegzése szerint a MÁVAG gyártott, festése szabvány tábori barna, bélése is a standard 35 M. 5 Lt. sz.: 95.276.1. 6 Gy. sz.: 158/1966. 7 Lt. sz.: 95.268.1. A Veszprém Vármegyei Múzeum ajándékozta 1928-ban a Hadimúzeumnak (gy. sz.: 1281/1928.), gyártója a berndorfi Arthur Krupp Metallwarenfabrik A. G, méretnagysága: 64-es. 8 Lt. sz.: 95.281.1. 9 Gy. sz.: É.88/1957. 10 Lt. sz.: 96.169.1. 1942-ben került a Hadimúzeumba a M. kir. 31. honvéd önálló harckocsi-zászlóalj gazdasági hivatalától (gy. sz.: 233/Kt-1942).