Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában
vagy a kreativitásnak hiánya, esetleg a központi propaganda „nemtörődömségére" is visszavezethető. Nem tudjuk. Olaszországban ezzel szemben veterán egyesületek még a háború után is készíttettek alakulatjelvényeket és emlékérmeket." Nem volt ez másképpen a Monarchia utódállamaiban sem, Ausztriában például az 1930-as évek végéig hordták a jelvényeket a háborút végigharcolt katonák. 100 Az angol szakirodalom említést tesz olyan jelvényekről is, amelyek esetleg kicsinyített és/vagy díszesebb (zománcozott) formában azért készültek, hogy a katonák szeretteiknek adhassák őket ajándékba („Sweetheart Badges"). 101 Nem áll rendelkezésre adat arról, hogy a Monarchiában létezett-e ilyen jelenség, tény azonban, hogy az alakulatjelvények hozzáférhetőek voltak a lakosság számára is. 102 (A sapkajelvények közé nem sorolhatók, de azokkal egyértelmű rokonságot mutatnak az amerikai haderő rohamsisak-jelzései, amelyeknek az általunk vizsgált jelvényekhez hasonló szimbolikájuk volt, a rohamsisak anyagi tulajdonságaiból következően azonban festve voltak azok felületére. 103 ) Voltak első világháborús katonák, akik egyszerre fél tucatnál is több jelvényt hordtak a tábori sapkán. 104 Kérdéses, vajon ez már gyüjtőszenvedélynek minősült vagy csak túlbuzgóságként értelmezhető? Az azonban kétségtelen, hogy a katonák közül nem egy valóban fogékony volt az új keletű hobbi iránt. Báró kövessházi Kövess Hermann (1854-1924) osztrák-magyar tábornagynak, az osztrák-magyar haderő utolsó főparancsnokának több mint száz darab első világháborús jelvénye van a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában. A gyűjtéssel kapcsolatban merül föl szentkereszthegyi Kratochvil Károly (18691946) neve is, aki a székely hadosztály parancsnokaként írta be nevét örökre a magyar hadtörténelem lapjaira. Kratochvil Károly egész életét hivatásos katonaként élte le, az 1914-1919 közötti éveket a fronton végigharcolta, s világháborús tevékenységéért 1929-ben elnyerte a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. 1923-tól a Hadtörténeti Múzeum igazgatója volt. Múzeumunk tiszteletére 1999-ben emlékkiállítást rendezett, amelyen bemutatásra került többek között az általa megörökölt gazdag alakulatjelvény-gyüjtemény is. Kratochvilnak már az első világháború során kialakult az elképzelése egy háborús emlékgyűjtemény létrehozásáról. Mint a m. kir. 4. (nagyváradi) gyalogezred parancsnoka, ezredmúzeum felállítását tervezte, amelynek alapját az alakulat által szerzett hadizsákmány képezte volna. Ebben többek között voltak ezredjelvények, kitüntetések is, sőt, Sidló Ferenc szobrászművész, az ezred saját mestere, emlékplakettet is készített a múzeum részére a „4-es honvédekről". A plakett katonát ábrázolt, aki hősies küzdelemben buzogánnyal győzi le a sárkány képében megjelenő ellenséget. 105 (Sidló jelenléte az ezrednél, mint „alakulat-szobrász", újabb bizonyítéka annak is, hogy neves személyiségek álltak a hivatalos propaganda szolgálatában a vi99 Uo. 146. 100 Brósch-Fohraheim: i. m. 4. 101 O'Neili. i. m. 11., 56-59. 102 Városi polgárok a századelőn. Történelmi állandó kiállítás a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetője. Szolnok, 1999. 113-114. (A továbbiakban: Városi polgárok.) 103 Armold: i. m. 42-43. Az amerikai 26. hadosztály rohamsisak-jelzései. 104 Barcy - Somogyi: i. m. 55.; Kovács S. Tibor: Osztrák-Magyar rohamcsapat-jelvények. Numizmatikai Közlöny, 1993-1994. 91.; HTM Fotóarchívum, lt. sz.: 27680., 27718., 27726. 105 HTM Numizmatikai Gyűjtemény, lt. sz.: 2557/É.
