Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - SZABÓ PÉTER: A meztelen kard szerepe a vegyes házakbeli királyok hatalmi szimbolikájában
sát bizonyító első adalék. Az ajándéktárgy címerpajzsának első és negyedik udvarát ugyanis a magyar címer díszíti. 18 A Zsigmond ünnepi bevonulásairól fennmaradt írott források némely esetben megjelölik a kardhordozó személyét is. A meztelen kard császári képviseletben játszott szerepe kiegészülve a kardhordozó személyes reprezentációjában rejlő üzenettel, hasonlóképpen elősegítette a régi hatalmi keret, a császárság és az új hatalmi keret, a királyság szimbólumainak egymáshoz való közelítését. 1416 januárjában például, Zsigmond avignoni nyilvános megjelenései idején, Garai Miklós nádor megbízottja volt az az ifjabb Rozgonyi István, aki az uralkodó előtt a kardot vitte. Ugyancsak ő lehetett a korábbi, perpignani bevonulás (1415. szeptember 19.) kardvivője is. 19 Ezek az adatok a Német-római Birodalom fejének olyan külföldi reprezentációjára utalnak, melynek működtetésében a magyar királyi udvar személyi állományának tagjai is részt vállaltak. így adott volt a lehetőség arra, hogy a központi hatalom hazai ceremóniakultúrája, a magyar királyokhoz köthető szertartások sora, befogadja a császári reprezentáció tőle nem idegen, integrálható ceremóniaelemeit: ez esetben a legfőbb bírói hatalomra utaló kivont kard ünnepi szerepeltetését. A meztelen kard XV. századi, egyre növekvő jelentősége a nyugat- és közép-európai uralkodók hatalmi szimbolikájában egyébként is általános jelenség: a kivont kard, mint az igazságszolgáltatás jelképe gyakran tűnik fel a királyok, hercegek, püspökök nyilvános megjelenésein. 20 A kivont kard eme szimbolikája már eredeti formájában, a római császári reprezentációban is összefonódott a kard harcias, katonai jellegű értelmével, mely a Karoling császárság ünnepélyes keretei között fejlődött tovább, hirdetve a császár által szorgalmazott hitterjesztés kivont kard kényszere mellett megvalósuló gyakorlatát. A németrómai császárok legmagasztosabb feladata a birodalom megoltalmazása volt, amelyben a császári kardnak döntő szerep jutott. Különösen a reneszánsz idején született historizáló ábrázolások hangsúlyozták a római királyok és német-római császárok katonai aspektusát. E képi megfogalmazások típusát képviseli az az Itáliában keletkezett fa18 Az olasz mester munkáját Zsigmond 1425. augusztus l-jén adományozta Harcias Frigyes meisseni őrgrófnak abból az alkalomból, hogy őt Budán választófejedelmi rangra emelte. Temesváry Ferenc: Díszfegyverek főúri kincstárakból. Tihany, 1969. 10. 19 Malla Fülöp barcelonai kanonok levele Ferdinánd aragón királyhoz. Avignon, 1416. január 1. „[Garai] nádor... elküldte a király tiszteletére[!] ...Istvánt, aki a császár előtt a kardot viszi, valamint hat más lovagot." Zsigmondkori Oklevéltár (1415-1416). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette Borsa Iván. Budapest, 1997. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai. II. Forráskiadványok, 27.) V. 1390. A perpignani bevonuláson 1415. szeptember 19-én Áldásy Antal szerint „Zsigmond előtt egy lovag haladt, hegyével felfelé tartott karddal, annakjeiéül, hogy a király nem a maga uralma alá tartozó területen jár. A néphit azt tartotta, hogy a lovag egy török fejedelem, akit Zsigmond egy ütközetben ejtett foglyul. Zsigmondot hat gazdagon öltözött lovasapród vette körül." Áldásy Antal: Zsigmond király és Spanyolország. (Székfoglaló értekezés.) Budapest, 1927. 60. Kevés kétség maradhat azonban afelől, hogy Perpignanban ugyanaz az ifjabb Rozgonyi István vitte a kardot, mint később Avignonban, s a Zsigmondot körülvevő hat lovag személye is azonos lehetett minkét helyen. Ifjabb Rozgonyi István 1415. évi, október 21-én Perpignanban kelt leveléről: Marosi Ernő: Zsigmond király Avignonban. Ars Hungarica, 1984. 1. sz. 12. Rozgonyi István levelei: Áldásy Antal: Rozgonyi István levele Zsigmond király perpignani tartózkodásáról. Történelmi Tár, 1900. 449-452. és Rozgonyi István levele Párizsból, 1416. Kiadta Áldásy Antal. Történelmi Tár, 1902. 575-577. 20 A kérdéssel behatóan foglalkozott Bojcov, Michail A.: Der diskrete Charme der Herrschaft. Zum Image deutscher Machttrager im 14-15. Jahrhundert. In Duchhardt, Heinz (ed.): Majestas. Köln-WeimarWien, 1997. 5. sz. 53.: „Dasselbe »repräsentative Thema« konnte in verschiedenen Landern und Situationen ziemlich stark variieren. So war es, was das Schwert (in erster Linie als Symbol der höchsten Gerichtsbarkeit) anbetrifft, in Deutschland üblich, es unbedeckt vor dem Kaiser, König, Fürsten oder selbst den Bischöfen zu tragen."
