Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA: KAKAS MÁRTON A MŰTÁRLATBAN

baknak..." Minden képhez van egy jelemző megjegyzése, egészen meghökkentő, hogy a későbbi keserű költő Vajda János szerinte „...mint egy kis bajusztalan Ámor, égnek emelt szemekkel" jelenik meg. Úgy tűnik írónk művészi ideálja a romantikus realizmus, amely valósághű, ám kissé „megemeli" az ábrázoltat. Ennyiben e rövidke írások nem mondanak ellent az egész írói életmű stiláris meghatározóinak, sőt az is igazi jókais jellegzetesség, hogy az idealizálás kellő mértékének túllépését humorosnak találja, példa erre Gyulai Pál, vagy sajátmaga portréja. Ugyanakkor a naturális vonásokat bosszantónak érzi, mint Vörösmartynál, akinél felrója, hogy a daguerrotípiák után készült képmásra az „istentelen photographia nem szokásos vonalmakat kuszált,... és a rajzoló nem igazította ki a fanyar redőket." A szubjektív megközelítést tudatosan vállalja, de ízlését nem akarja ráerőltetni a publikumra, inkább igyekszik megragadni a figyelmét, akárcsak az ugyancsak Kakas Mártonként írott, nagyon sikeres színházi kritikáiban, amelyeken időnként az „egész ország kacagott." Az írókollegák arcképeinek ismertetőjén átlengő humor visszafogottabb mint a színházi kritikáké, — ne feledjük e műfaj kevesebbet bír el. Nagy pártolással írt mindkét albumról, de az kétségtelen, hogy a szelíd élcelődés finom bírálatot is rejt, amely leginkább az arcképek „szépítő" jellegét pécézi ki, ami a biedermeier megkésett emlékeként a mindenek felett tisztelt Barabás Miklós híven őrzött modora. Jókai 1857 januárjában látogatott el újra, — fél évtized kihagyása után — a tárlatba. A Pesti Műegylet ekkorra már komoly intézménnyé nőtte ki magát, a „műkitételek" egész éven át nyitva vannak, havonta megújuló darabokkal. Az egyesületi élet az abszolutizmus idején — mint a politikai mozgalmakat helyettesítő pótcselekvés — a csúcsára ért. A szervezet ekkor bírt a legtöbb részvényessel, a bemutatott művek száma magas, az egyleti vásárlás, vagyis a részvényesek között kisorsolt művek száma ebben az évben a leggazdagabb, és a jólműködő európai Kunstverein-hálózat által kiváló külföldi mesterek állítottak ki Pesten. Ekkor tűnik fel tárlatainkon nemzetközi színvonalú alkotásokkal az első jólképzett, Than Mór: A mohácsi csata, 1856. Vászon, olaj, 200x400 cm, j.l.b.: ,,A. Than M. Paris 856", Kassa, Városi Múzeum (Szlovákia)