Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

gyámja és háznépe Szarvas-házbeli életéről. Az aszkétikus életvitelű (fiatalabb) Sima Ignjatovic gyalog járt Szentendrére, egyszerű ruhája miatt gyakorta nemessége és városi tisztviselősége ellenére megfizettették vele a hídpénzt, az 1838-as árvízkor csónakkal mentette a lakosságot és unokaöccsét is spártai szellemben nevelte. Rendkívüli vendégszeretettel fogadta lakásába a szerb irodalmi és kulturális élet Budán megforduló képviselőit. Több mint egy éven át vendégeskedett nála Sima Milutinovic Sarajlija (1791—1847), a boszniai származású költő. Rendszeresen összejött nála egy szerb társaság: „Sima Ignjatovichoz csak veteránok jártak; öreg tollforgatók és katonák, [...] Sima Ignjatovic rettentő szerb soviniszta volt. Nála a szerb ember minden tekintetben első volt, a harcban éppúgy, mint a tudományban és a szenvedésben. Senki sem állt a szerb fölött, nem is volt hozzá mérhető. Pacié kapitányban már első pillantásra látni lehetett a katonát, de teli volt fajtája iránt érzett hevülettel. Milivojevic, mint matematikus, igazi szakember, ezenkívül olyan hazafi akár az első vagy a második; a zseniális Sima Milutinovic az előbbiekhez hasonlított, Jovanovic, a nagy családos, egykori császári hadnagy szekundált nekik, Subota Mladenovic, az öreg tanító, a Mrazovic-féle preparandia növendéke pedig kolosszális termetével és tekintélyével mindenkit lenyűgözött. [...] A beszélgetés, szokás szerint, Vuk [Karadzic] iratreformjáról folyt. Aztán a kongresszusról, mikor jön össze, meg a Maticáró/." Sima Ignjatovic nem volt a nyelvreformátor Vuk híve ,,[s]őt azt tartotta, Mladenovic-tyal, a bácskaival együtt, hogy Vuk el akarja téríteni a szerbeket a hitüktől^ De azért Kurelac is eljár a társaságba, aki mindig Vukot védte.

79 (A sors iróniája, hogy a házzal szemben, a park szélén Vuk Karadzicnak állítottak emlékművet 1987-ben.) Jeles vendégek is megfordultak Sima Ignjatovicnál: 1838 körül Bogyanszkij orosz professzor, aki köszvényét érkezett gyógyíttatni a budai fürdőkbe, illetve R Stamatovic, akinek Utazás Esztergomból Szegedig című műve „[vjalósággal felrázta a szerbeket"*

0 Legkésőbb 1843-tól bérelte a harmadik nagylakást Sandrik/Sándik Pál nemes ügyvéd. Később saját háza is volt az Attila utca beljebbi szakaszán, mégis mindvégig a Szarvasházban lakott, mert még az 1857-es népszámláláskor is itt írták össze családjával: ő maga 60 éves volt akkor, feleségével és egy cselédlánnyal lakott, egy fiuk nem élt már velük. Az 1849-es évről pontos képünk van, mivel az adókönyvbe bejegyezték a különböző 20. kép. A homlokzati faltagolás. A szerző felvétele, 2008