Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Czaga Viktória: Egy világváros margóján – Pesthidegkút 217-231

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. teste Knezic tábornokkal az élen 1849. április végén a községen vonult keresztül; májusban pedig a falun át vontatták állásaikba a Komáromból hozatott nehéz ostromágyúkat.

20 Jókai Mór a Várba hetivásár alkalmával tojást, zöldséget, vajat szállító hidegkúti parasztok alakját örökítette meg legnépszerűbb regényében, a szabadságharcot idéző A kőszívű emberfiáiban? A XX. század küszöbére érkezve Hidegkút továbbra is teljes egészében agrárnépességü volt,

22 a lélekszám 1900-ban is mindössze 1559 fő. Ipar hiányában a jobbára még mindig önellátó háztartások vándoriparosok munkáját vették igénybe. A szolid jövedelmet továbbra is a budai piacra szállított zöldségfélék eladása, valamint a kőés kavicsbányászat, a mészégetés, a téglagyártás, a fakitermelés és a fuvarozás egészítették ki. A község lakói számára a fejlődés távlatait a XIX. század végi vasútépítés sem nyitotta meg: az 1895-ben megépített esztergomi vonal

23 valójában a szomszédos Solymárt érintette, s nem Hidegkutat, pedig a XX. század küszöbén a piacozás gyalog, illetve a fuvarozás lovas kocsival már nem lehetett a fejlődés záloga. A falut a másik két szomszédtól, Nagykovácsitól és Budakeszitől hegyek zárják el, amelyek elég magasak és meredekek ahhoz, hogy a rendszeres kapcsolat kiépítését és megtartását gátolják. Hidegkút azonban nem is a környező, hozzá hasonló adottságokkal rendelkező községekhez gravitált, hanem a fővároshoz, Budapesthez, pontosabban Budához. (Ezt a tényt azért kell hangsúlyozni, mert Buda városa nem jelentett olyan erős vonzerőt a Buda-környéki településekre, mint Pest a maga környezetére. Sőt, magára Budára is nehezen, és Pesthez viszonyítva későn telepedett ipar. Ami meghonosodott, az is Dél-Budát érintette: Budafokot, Nagytétényt, s nem az északi régiót. Hidegkút tehát ipari elővárosa sem lehetett Budapestnek, bár a távoli gyáripar felszívta a jelentkező helyi - igen csekély - munkaerő-felesleget.) A természeti környezetet a XIX. század második felében a városi polgár egyre divatosabbá váló kiránduló kedve népszerűsítette. Most már nem csak a község lakói keresték fel a várost, hanem fordítva is megtörtént. Innen csak egy lépés, hogy a városi lakos felfedezze, nemcsak kirándulni, hanem kiköltözni is érdemes Hidegkútra. Vagy úgy, hogy csak nyaralót épít, vagy úgy, hogy állandó lakhelyéül választja. S amiért különösen kedvet kaphatott, az nem más, mint az olcsó ingatlanszerzés lehető19 Az ezt megörökítő emléktáblát 1928-ban a Hadimúzeum kezdeményezésére az akkori községháza bejárata felett helyezték el. (Hidegkúti út 216. sz.) Tekintettel az épület romló állapotára, az emléktáblát 1994-ben az ófalui templom falára helyezték át. TOPERCZER 107. p. 20 AGGHÁZY

I. köt. 151-152., 155-157., 261. p. 21 JÓKAI 1960. 453. p. 22 BP. TÖRT. IV. köt. 375. p. 23 SERES 1993. 66. p. 220