Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED EGYHÁZTÖRTÉNETI SZEREPE - Schwarcz Katalin: Mária Terézia látogatása a budai klarisszáknál 1751. augusztus 8-án. Függelék: Budai klarissza főnöknők és helyetteseik (1740-1751) 135-160

legyenek [...] most mingyárt a hozzáiok tartozandó Privilégiumokkal és Levelekkel edgyüt örökössen és megh változhatatlanul Resignáljuk, visza bocsáttyuk és kezekben s hatalmokban adgyuk.. "

44 A meghatározás azt a tényt jelentette, hogy a pozsonyi közösség megtartotta a Nyulak szigetén élő domonkos apácáktól örökölt, jól jövedelmező, Pozsonyhoz közeli birtokokat. Az első pontban a birtokcserét rögzítették, az óbudaiak birtokai helyett a „Nyulszigeti Jószágunk egi részét" adták át a Pozsonyban maradók a Budára távozóknak. A második pontban a fenti „Cambiumba" (cserébe) adott helységekhez tartozó levelek átadását említik, amelyeket eddig a pozsonyi „Konvent Archívum"-ban őriztek. Megjegyzésként szólnak azokról a birtoklevelekről is, amelyek a folyó birtokvisszaszerzéshez még szükségesek, ezeket ott tartották (pontos megnevezés nélkül). A harmadik pontban a Nyulak szigetének átadásáról egyeztek meg, ebben említik a gyümölcsöst és a majdan felépítendő majorságot. Az ottani Vizatanyát, illetve a kifogott halmennyiség felét maguknak tartották fenn a pozsonyiak,

45 részben - fele úton a pozsonyi zárdáig - a budaiak szállítására számítva. A békés birtokmegosztás csak látszólagosan adott megoldást, az „üres levelek", az új adomány címén mások által elfoglalt birtokok

46 miatt 1718-1719-ben egymással feleselő írások születtek a pozsonyi és budai klarisszák közötti álláspontokról (amelyek eddig ismeretlenek voltak).

47 Tanácsadók bevonásával sem sikerült megoldani a budaiak ellátására elegendő birtokok biztosítását. Az erélyes Sigray Róza, akit 1720-ban főnöknővé választottak, jelentős eredményeket mondhatott magáénak. Az érseki hatóság és a Szűz Máriáról nevezett ferences marianus rendtartomány (székhelye Pozsony) elöljárója által kidogozott, közös irányítással előírt birtokigazgatás (a három zárda, Buda, Nagyszombat és Pozsony birtokait egy főprefektus irányítja) nem vált gyakorlattá. Ez ráerőszakolt beavatkozást jelentett az egymástól független zárdák életébe, és ezért a budaiak is kialakították a maguk birtokigazgatását. A birtokmegosztás kérdéséről szóló vita azonban nem maradt a rendházak falain belül, s csak 1724-ben rendeződött véglegesen.

48 Végül a birtokokat úgy osztották meg, hogy elégséges fedezetet biztosítottak maguknak a klarisszák mindkét zárdájukban az apácák ellátására (évenként 150 forintot számoltak egy személy tartására). Az 1724. évi megállapodás rögzítette a birtokgazdálkodás rendszerét.

49 A budai klarisszák birtokai négy vármegyében feküdtek, de csak két megye volt Budához közel. Összesen tizennégy település volt birtokukban, egy város és tizenhárom falu: Baranya megyében: Samod, Vajszló, Besence; Bihar megyében: Szentjános;

50 Esztergom megyében: Csolnok, Leányvár, Kis- és Nagykerva; Pest-Pilis-Solt vármegyében: Cegléd mezőváros, Weindorf (Pilisborosjenő), Csaba (Piliscsaba), Üröm és Taksony, valamint a Nyulak szigetén a Vizatanya. Taksonyt mint régi birtokosok hosszú évek pereskedésével nyerték vissza az új tulajdonostól, a per a királyi táblára is felkerült.

51 Birtokaik helyzete az 1730-as évekre megszilárdult. Bevételeik a beszedett adókból és a birtokaikon élő jobbágyok szolgáltatásaiból növekedtek. Ingatlanvásárlások, építkezések Mint fentebb említettem, a klarisszák nem kaptak a várostól telket a várban,

52 ezért minden egyes telek megszerzése újabb megoldandó feladatot jelentett számukra. Paulinyi Oszkár tanulmányában,

53 források alapján szemléletes képet ad arról a tudatos és „szívós küzdelem"-ről, amelyet a klarisszák a telkek megvásárlásáért és a polgári terhek (adó) alóli megváltásáért tettek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az apácákkal ellentétben a városban megtelepedett valamennyi férfi szerzetesrend (jezsuiták, karmeliták és ferencesek) adományként jutott ingatlanhoz vagy üres telekhez, amelyen későbbi rendházukat és templomukat felépítették. Az adományozott telek után egyetlen esetben sem tartoztak a polgári terhek alól megváltásként adót fizetni. Ezeknek a „szerzéseknek" a lebonyolítása a klarisszák számára különösen nehéz volt, hiszen a világtól teljesen elzártan éltek, fogadalmuk letétele után nem léphettek ki a zárdából. Kapcsolataikat elsősorban levelezés útján tartották fenn. Az abbatissa levelezésében hét - három magyar, négy német nyelvű - válasz139