Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Vigh Annamária: Reggeli, ebéd, vacsora a Koronaherceg utcában 319-329

ha a gazdának bemutathatja a maga szorgalmatosságát" ...,,A gazdaasszony egyik részét tudomány jának a jegyzőkönyvekből meríti. Ha az embernek tsak egyféle szüksége volna soha se kellene a gazdasszonyságot se tanulni, sem erre végre jegyzőkönyveket tartani, de az ember dolga nem így van. Ennek téli, és nyári ruha kell, az is pedig többféle, eledele a természetnek országiból számlálhatatlan és különböző mind idejére, mind ízére nézve. Egyik hamarább romlik, mint a másik, egyikből több kell, mint a másikból, és a házi társaság is több vagy kevesebb személyből álló, mellyek nem [egyformán emésztenek, és az esztendőnek változásaihoz képest különböző] eledellel élnek. Abban áll tehát a gazdasszonynak egyik lelke, hogy ezeket illendően be tudja szerezni, és kímélve kiadni. Ezt a beszerzés, és mértékletes kiadás módját mástól se lehet hamar megtanulni, hanem vagy kárt kel vallani, vagy az elébbi időnek a következővel való összevetéséből megokosodni. Erre pedig tsak az segíti a gazdasszonyt, ha tetteit napról napra feljegyzi."

14 A háztartási naplót, a fenti tanácsoknak megfelelően, igen nagy gondossággal és alapossággal vezette a családanya. Külön feljegyzésben jelezte, ha betegség miatt vagy más okból elmaradt volna a napi bejegyzés. A kiadások tekintetében külön vizsgáltuk a bér és bér jellegű kiadásokat, az élelmiszerek költségeit és az egyéb háztartási kiadásokat. Ezeken túlmenően forrásaink lehetőséget nyújtanak a közlekedési kiadások, valamint az egyéb vegyes kiadások (szórakozás, ajándék, varrónő-varráshoz szükséges cikkek) vizsgálatára is. Külön kezelendők a naplók személyes megjegyzései, melyek azon túl, hogy élővé és érzelemmel telivé teszik a rovatokat, számos információt tartalmaznak a családi életre, a szokásokra, a vendéglátásra vonatkozóan. A bérek áttekintése alapján az 1875-ös év első három hónapját kivéve, kisebb megszakításokkal, két cseléd dolgozott a háznál. 1875 júliusától a kis Gyula dajkájának bére, illetve ellátása emelte a bérjellegű kiadásokat (a gyermek egyéves koráig alkalmazták a dajkát). Kisebb összegeket jelentett többek között a mosónő bére, a mángorlópénz, a házmester, a koldulás, a verkli, a szenes, a tót asszony bére, hogy csak a leggyakrabban felmerülő költségeket említsük. A bér jellegű kiadások azonban éves átlagban az élelmiszerköltségek töredékét jelentették. Ezek az arányok az 1882—1884-es időszakot is jellemezték. Míg 1877-es és az 1882-es év élelmiszer-kiadása között több mint 600 Ft volt a növekedés, addig a bérek csak 50 Ft-tal nőttek. A TÁPLÁLKOZÁS SZERKEZETE Az elfogyasztott élelmiszerek tekintetében a tej, a hús, a kenyér- és tésztafélék és a gyümölcsök napi táplálkozásban játszott szerepét vizsgáljuk. A családban valamennyi élelmiszer beszerzése vásárlással történt. A virágtól a mézig, a hústól a gyümölcsökig mindent a piacon vettek, amikor az árus házhoz jött vagy megrendelés történt, ezt külön jelezte a háziasszony. A tej igen fontos szerepet töltött be a család étkezésében. 1876 februárjától heti tejpénz szerepel a költségek között. A tejszín önállóan csak ritkán szerepel, a különféle tejes italok közül a csokoládé áll az első helyen. A hús fogyasztásában és minőségi változásában, mint láttuk, jól tetten érhető a család anyagi és társadalmi helyzetének javulása. Az első időszakban a leggyakoribb vacsoraétel a virsli tormával, valamint sok felvágottat fogyasztottak. A főételek esetében a csirke állt az első helyen, míg a sertés és marhahús (vesepecsenye, rostélyos) fogyasztása csekély volt. A böjti ételek sorában a hal, és a szardínia jelent meg. A katolikus vallású családban a nagyhét menüje a következő volt: húshagyó kedd: hering, fánk, hamvazó szerda: szardínia, nagypéntek: csokoládéleves, mákos metélt, nagyszombati vacsora: sonka tojással és tormával, majd diós, mákos és szilvalekváros bejgli. Az 1875-ös év beírásai még viszonylag kevés ebéd- és vacsoravendéget jeleznek. A meghívottak elsősorban családtagok, illetve a szűk baráti kör. 1876-tól szinte mindennapos az olyan vendégség, amely étkezéssel párosul. Sokszor fogyasztják a „schniclit", a bécsi szeletet. A család rendkívül nagy súlyt helyez az ünnepek színvonalas megünneplésére (eljegyzési és házassági évfordulók, beleértve a nagy327