Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Fleisz János: Nagyvárad urbanizációjának jellegzetességei a századelőn (1900-1914) 115-129

Az épületállomány összetétele viszonylag kedvező volt, hiszen az 5365 lakóházból 3254 (60,6%) kőből vagy téglából készült, és még 1404 (26,1%) kő- vagy téglaalappal vályogból. A tetőzet szerin­ti adatok is elég kedvezőek. így 3339 (62,2%) lakóház rendelkezett cserép- vagy bádogtetővel, 1880 (35,0%) zsindely- vagy deszkatetővel és mindössze 146 (2,7%) nád- vagy zsúptetővel.' 5 Közvetlenül a világháború előtt, 1913-ban a lakóházak száma 6129 volt. Ebből kitűnik, hogy a századforduló nagyszabású városépítési hulláma idején épült fel Nagvárad akkori lakásállományá­nak mintegy 41 %-a. A történeti városmag átépítése során megváltozott a városszerkezet, valamint részben a térrend­szer funkciója is. A századelőn a Szent László tér, amelynek azelőtt is összetett funkciója volt, kor­szerű városközponttá alakult emeletes bérházakkal. Két legjelesebb épülete, az 1904. január 10-én ünnepélyesen megnyitott és a velencei Ca d'Orora emlékeztető Városháza, valamint a Sas-palota az ország egyik legszebb és legnagyobb szecessziós épülete, amelyben szálloda, passzázs és a Vi­gadó kapott helyet. Hasonlóan sokrétű funkciót látott el a hídon túl lévő Bemer tér. Ott alakult ki a város kávéházi és szállodanegyede, mivel ott kapott helyet a Royal, az EMKE, a Pannónia és az Eli­te szálló és kávéház. A teret a Szigligeti Színház épülete, a váradi eklektikus építészet egyik gyöngyszeme zárja le. A Nagypiac tér volt Nagvárad kereskedelmi központja, ott volt az ország egyik legnagyobb pi­aca, a Kereskedelmi Csarnok és Andrényi Károly és fia 11 000 m 2-es nagyáruháza és raktára. A Széchényi tér a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás központja volt. Itt volt elhelyez­ve a Vármegyeháza, az Igazságügyi palota, az Ügyvédi Kamara és az Osztrák-Magyar Bank nagy­váradi fiókja. Az Ezredévi emléktér a Körös partja mellett terült el, és a váradiak akkori kedvenc sétálóhelye, „Corsó"-ja volt. Mindezen változások következtében a 20. század elejére a város központi szerepköre kiegé­szült, és a felzárkózási idő végére a nyugati várostípus jellemzőinek többségével rendelkezett. Ezek közül a mezőgazdasági népesség csekély aránya, a városi jellegű foglalkozási ágak kiegyensúlyo­zott szerkezete és a népességszámhoz képest magasabb szintű városi alapfunkciók jelenléte egyér­telműen kimutatható. Thirring Gusztáv az 1869-1910-es időszakra vonatkozóan a városokat növekedésük típusa sze­rint osztályozta. Nagyvárad a legmagasabb hierarchikus szintbe, a dinamikus csoportba lett beoszt­va Budapest mellett másik hét nagyváros társaságában, ezek: Kassa, Temesvár, Pécs, Győr, Kolozs­vár, Miskolc, Fiume. A századelő Nagyváradon is a korszem infrastruktúra kiépítésének és kiteljesítésének az idősza­ka. Ebben a periódusban érnek be és fejtik ki hatásukat az előző évtizedekben felgyűlt helyzeti ener­giák. A hatalmas, szinte robbanásszerű urbanizációs folyamat átértékelte a város addig betöltött szerepét. A civilizáció intézményesülése, az infrastruktúra kiépítése volt az időszak egyik legfőbb vívmánya. Általában a városi civilizáció legfőbb fokmérőjének a közművesítés mértékét szokták tekinte­ni. Nehéz azonban fontossági sorrendet megállapítani az úthálózat korszerűsítése, a vízszabályo­zás, vízellátás, csatornázás, köztisztaság, közvilágítás stb. között. A város haladásának egyik fontos szakaszát a vízszabályozás, az árvízvédelem és a partok ki­építése jelentette. A Sebes-Körös 19. századi pusztító árvizei, a Pece és a Paris patak alkalmi kiár­adásai régóta napirenden tartották az árvízvédelmet. A vízszabályozással és árvízvédelemmel fog­lalkozó Sebes-Körös Társulat székhelye is Nagyváradon volt, majd 1899-től a földművelésügyi mi­nisztérium állította fel Nagyváradon a XVI. kultúrmérnöki hivatalt. A századfordulótól a vízszabályozási munkálatok egyben fontos városrendezési kérdéseket is megoldottak. A Körös partjaira beépített háztelkek néztek, ezért a gátak teljes megerősítésén kívül a partok felszabadítása és a körforgalomnak való átadása is napirendre került. A Pece patak szabá­lyozása fontos volt városrendezési szempontból is. A századelőn a régi meder helyén már egy csa­torna volt, amely a városi esővízcsatornák hozama egy részének felvételére is szolgált. A meder he­120

Next

/
Oldalképek
Tartalom