Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna: Pest-budai ünnepségek 1865-1870 között Székely Bertalan rajzainak tükrében 111-125

ismerteti az ünnepségsorozat hatodik napján lebonyolított eseményeket.

26 Székely megbízásáról és művének elkészüléséről a már említett Vasárnapi Újság és a Pester Lloyd cikkei tudósítanak.

27 A Pester Lloydban azonban Kelety Gusztáv arról is beszámol, hogy a londoni News és a Leipziger Zeitung lehozta Székely akvarelljeit.

28 A források beszámolói alam'án biztosra vehető, hogy Székely Bertalan öt képből álló akvarellsorozatot tervezett, de a Vasárnapi Újság 1892-es számából az derül ki, hogy csak négy készült el A lap szerint ezek ekkor Erzsébet tulajdonát képezték és a királyné adta át azokat megjelentetésre a szerkesztőségnek. A cikkíró, Jókai Mór szerint: „Lapunk szerencsésnek tartja magát, hogy ezek közlésére az engedélyt megnyerhette, mert történelmi becsüket fokozza az, hogy az 1867-iki koronázás ünnepélyeinek rendezősége, mely azokat hódolattal ajánlotta fel e nagy nap emlékére a királynénak, utasította volt a festőművészt - Székely Bertalant - (ki ennek a feladatnak is derekasan megfelelt), hogy a művészi kivitel mellett teljes történeti hűségre törekedjék, az egyes résztvevő személyeket, ruházatuk s általában megjelenésük minden kis részletében egészen híven örökítse meg."

29 A négy akvarellt csak az újságok közléseiből ismerjük, így A koronázást is, amely megfelelt a cikkben leírt követelményeknek.

30 A festő ugyan távlatból szemléli a jelenetet, így a király, a királyné és kísérete csak hátulról látható, de a kiemelés és díszes ruházatuk következtében így is jól felismerhetők. A kompozíció igazán hangsúlyos részeit a templom belsejének két díszes oltára képezi. Az akvarellhez készült két rajz tanulmány is, az egyik a főtemplom szentélyét, a másik a trónszéket ábrázolja.

31 Ismeretes még egy olajtanulmány is, amely A budavári Nagyboldogasszony-templom díszítése I. Ferenc József koronázásakor címet viseli, és vöröses alaptónusban tartott nagyvonalú színtanulmány.

32 A téma legismertebb változata azonban a koronázást bemutató kisméretű olajvázlat, amely kompozícióját tekintve megegyezik az akvarellével, a főbb figurák és csoportok itt is jól kivehetők, de a mű valódi értékét pazar színgazdagsága, oldott festőisége, a vörös alapszínen belül vibráló tónusok és színárnyalatok változatossága adja. Az ünnepélyességet a sejtelmes hatást keltő fényeffektusok fokozzák.

33 A koronázási sorozat másik fontos darabja az Eskütétel. A Vasárnapi Újság nagy cikkben számol be igen részletesen az eskütételről. Megjelöli az esemény helyszínét, amely ezúttal a pesti plébániatemplom és a Duna-part közötti tér (ma Március 15. tér). Az országgyűlés tagjai a koronázásról gőzösön érkeztek a térre, és elfoglalták kijelölt helyeiket. Ezután jött a díszes menet keresztül a Lánchídon, elöl a huszárok, mögöttük a törvényhatóságok bandériumai, a jászkunok és jászok küldöttsége, majd a megyék és városok küldöttei. Őket követték a nemesek és főrendűek csoportjai, az ország főméltóságai, a rendek lovagjai és nagykeresztesei, az aranygyapjasok, majd az egykori és mostani tartományok zászlóvivői, a zászlósurak a koronázási jelvényekkel, és végül a püspökök zárták a sort. Végezetül pedig a király, testőrségével: „A király föllépett az emelvényre. Kíséretét itt csak a helyettes nádor, az ország prímása, a miniszterek, a kalocsai érsek s az apostoli keresztet vivő püspök képezték. Ott állt, Isten szabad ege alatt, a nemzet színe előtt, nyilván, hogy esküt tegyen az ország alkotmányára s épségére, Isten nevében.... A nádor helyettese az esküformát a prímásnak nyújtotta át A király bal kezébe vévén az arany keresztet, jobb keze három ujját magasra emelé, arczczal keletnek fordult. S hangosan és súlyozva monda el a nagy esküt. Hallotta Isten és az ország."

34 Az újság metszetet is közöl a leíráshoz, de összehasonlítva a későbbi közlésekkel és az olajvázlattal, megállapítható, hogy az nem Székely munkája. Tudomásunk van azonban egy ceruzarajzról, amely nyilván tanulmányként készült az akvarellhez, amelyen a művész a színezést és az alakok neveit is ráírta a rajzra.

35 Az akvarellt, melyet a királyné számára készített a művész, szintén csak az újságok metszeteiből ismerjük, és közlési helyük megegyezik a koronázás metszeteivel, mivel általában sorozatként kezelték őket.

36 Az eskütétel című akvarellnek is elkészült az olajtanulmánya, amely hasonló jellegzetességekkel rendelkezik, mint a sorozat többi tagja. A kompozíció itt is rálátásos, a figurák csak helyükről és mozgásukról ismerhetők fel. A kontúrok határozottak, a színek erősek, a fény mindenütt egyenletesen oszlik el, s egységbe foglalja a változatos színegyüttest.

37 A koronázási ceremónia harmadik, talán leglátványosabb eseménye volt a kardvágás. Ez az esemény is, miként az előző kettő, június 8-án zajlott le, időrendben harmadikként követve a koronázást és az es120