Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

Akiscelli kastély tatarozása és berendezése mellett a Károlyi-palotában levő Régészeti és Ásatási Intézet berendezését is gyarapították: 1940-ben 26 könyvtárszekrényt vásároltak a Tisztviselő Kaszinótól.

23 Viszont nagyon kevés pénz jutott - a romok konzerválásán túl - az Aquincumi Múzeum karbantartására, pedig az 1939. évi jelentés szerint „... épületei elavultak, gyökeres átalakításokra volna szükség".

24 Ugyanakkor 1939^10-ben folyt az Eskü téri (ma Március 15. tér) római tábor maradványait bemutató föld alatti múzeum építése és berendezése. Ez lesz „Magyarországon ... az első föld alatti múzeum, amely így mint példakép fog állani minden hasonló szempontok szerint berendezett múzeum számára" - olvassuk az október havi jelentésben. Az érdeklődők a munkálatok alatt is megtekinthették, mert az 1939. júniusi jelentés szerint e hónapban 488 látogatója volt. A munkákat azonban akadályozta a feltörő talajvíz.

25 Az Eskü téri munkálatokkal egy időben folyt a Flórián téri római fürdő maradványainak megóvása és látogathatóvá tétele. Jelentősen gyarapodnak a múzeum gyűjteményei, elsősorban - feltárások révén - a régészeti gyűjtemények. Az Aquincumi Múzeum és a Régészeti és Ásatási Intézet a földmunkákhoz, építkezésekhez, házbontásokhoz kapcsolódóan kutatásokat folytatott többek között a Gellérthegy déli oldalán (kelta település), Óbudán a Nagyszombat utcában (római amphiteátrum), az épülő Árpád híd előtti területen (római tábor és katonaváros), a római polgárvárosban, a Csepel-szigeten (avar kori sírok), valamint Szentendrén (római tábor). Garády Sándor folytatta az 1930-as évek elején megkezdett, a főváros középkori emlékeinek feltárására irányuló kutatásait. Ásatások voltak a Bugát utcában (Szt. Lázár-templom), a Bécsi út mentén (Fehéregyháza kutatása), a Csalogány utcában (Szent Péter város maradványai), továbbá a Belvárosban (a középkori Pest maradványai) stb.

26 E kutatások mellett törekedtek megszerezni még a máshol lévő, fővárosi lelőhelyű emlékeket is. így került sor a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött középkori kövek átvételére. A 87 db kőemlékért 7000 pengő térítést fizetett a Fővárosi Tanács.

27 A világháború kitörését megelőző politikai helyzet, háborús hangulat következtében megélénkült műtárgyforgalom kedvezően hatott az újkori gyűjtemények gyarapodására. Már az 1939. januári jelentés a gyűjtés, vásárlás fellendülését jelzi.

28 Horváth Henrik a polgármesterhez benyújtott május 5-i felterjesztésében írta, hogy „... a piac a politikai helyzet közismert kialakulása folytán szokatlanul felélénkült ..., ... lépten-nyomon felmerülnek olyan történeti és művészi tárgyak, melyek nemritkán unikumszámba mennek, és melyek megszerzése feltétlenül kívánatos, sőt egyszerűen kötelesség". A vásárláshoz póthitelt kért, „hogy gyűjteményünk székesfővárosunk történetére vonatkozó történeti és művészi emlékeit tovább gyűjthesse, az elkallódástól, a külföldre özönléstől megmentse, Budapest történetét kézzel fogható és szemet gyönyörködtető bizonyítékokkal felépíthesse és okulásul és biztatásul a következő nemzedékekre hagyhassa".

29 A póthitelt megkapták, de a következő évben, a helyzet fokozódása következtében, ismét kért a múzeum, amit Horváth Henrik így indokolt: „A műkereskedelemben észlelhető nagy mozgalom és az a helyzet, hogy politikai és társadalmi változások folytán egész gyűjtemények is gazdát cserélnek, már tavaly óta egyre súlyosabb feladatok elé állítják a székesfővárosi múzeumokat." Az évi 18 000 pengő dotációhoz kért még 12 000 pengőt. Az 1941. évi 18 000 pengő keretet pedig felemelték 35 000 pengőre.

30 Az új szerzeményeket a Fővárosi Képtárral együtt mutatták be. A képtár gazdag kiállítási programmal működött: részben saját anyagából, másrészt a főváros kortárs képzőművészeti alkotásaiból rendezett tárlatokat, fogadott vendégkiállításokat. A múzeum jelentései szerint a Fővárosi Tanács reprezentatív fogadásokra is igénybe vette a képtár helyiségeit. A képtár - vásárlások és bemutatások révén - fontos szerepet játszott a főváros művészeti életében.

31 Feladatkörébe tartozott még az emlékművek felügyelete is, amelyre egy fő külön tisztviselőt alkalmaztak. 1939. január l-jétől Schoen Arnold, majd 1941. december 30-tól Cselényi Elemér volt a fővárosi emlékművek felügyelője. Feladatához tartozott a különböző hivatalokban elhelyezett képzőművészeti alkotások ellenőrzése is.

32 Az újkori gyűjteményeket még 1938 végén egy újabb egységgel tervezték bővíteni: az I. kerületi elöljáróság régi épületek bontásából származó téglagyűjteményével. A Fővárosi Tanács a Történeti Múzeumba kívánta elhelyezni, s kikérte Horváth Henrik véleményét ezzel kapcsolatban. Horváth Henrik 275