Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Létay Miklós: A Nagy-Budapesti Néprajzi Munkaközösség története 315-324

Fővárosunk népi hagyomány anyaga s e hagyományok szakadatlanul életképes, egyre új alkotásokat teremtő ereje jórészt még kikutatlan. Ennek az anyagnak tervszerű feltárása, egybegyíijtése, tudományos rendszerezése és feldolgozása, valamint a kultúrforradalom számára való értékesíthetővé tétele a jelen munkaterv megvalósítására alakult munkaközösség feladata." Ezután következnek a részletek, sajátos csoportosításban. Az első téma a Folklore volt, értve ezalatt a főváros ipari munkásainak életmódját, hagyományait és folklórját. A második téma a Népművészet, amihez a viselet, textil, kerámia általános vizsgálata tartozik. A munkaterv harmadik része a Gazdasági néprajz, mely Rákospalota gazdasági monográfiáját, a budai szőlőművelést, a gyűjtögetett termékek árusítását és a főváros gazdaságának történeti adattárát foglalja magában. Bár az Albizottság minden esztendőre készített munkatervet, az elsőt azért idéztük bővebben, mert ez volt a kiindulási alap. A következő tervek tulajdonképpen mindig az előző év(ek)ben gyűjtött vagy feldolgozott témák felsorolásából, ismétléséből, esetleg bővítéséből álltak, vagyis lényegi újdonságot nem tartalmaztak. Érdekes az első munkaterv azért is, mert a benne megfogalmazottakhoz képest - feltehetőleg a kezdeti lendületnek köszönhetően - sokkal több valósult meg 1954 végére.* Gyakorlatilag a Munkaközösség fennállása során (1954-1959), a tagok által végzett gyűjtés és kutatás 80 %-a már ekkor elkezdődött, majd a következő években teljesedett ki. Attól kezdve viszont folyamatos visszaesés, azaz a témák számának és a munka intenzitásának csökkenése következett be. A szervezeti szétzilálódás egyik jelének tekinthetjük, hogy 1956-tól az Albizottság nem tartott megbeszéléseket, vagy ha mégis, akkor azokról már nem vezettek jegyzőkönyvet. Továbbá 1958-ban és 1959-ben már nem készült sem munkaterv, sem jelentés.' A mindennapi gyakorlat igen egyszerű volt. Bárki bármilyen, profilba illeszkedő témával jelentkezhetett, Dömötör Tekla mindenkit szívesen fogadott. Az egyetlen kívánalom az volt, hogy a gyűjtött anyagot legalább két, gépírásos példányban kellett leadni, amit azonnal nyilvántartásba vettek, majd kifizették a terjedelemtől függő gyűjtőpénzt. Egy-egy tétel általában 1-10 oldalt tett ki, s tartalmuk gyakran elég sovány vagy csonka volt, részben éppen rövidségük miatt. Tekintettel a tudományos szempontból rövid működési időre (6 év), a Munkaközösség tevékenységét összefoglalóan, a néprajz hagyományos felosztása szerint haladva ismertetjük. Bibliográfiai adatok gyűjtésére csak szerény mértékben került sor. Zoltán József (1904-1963), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa foglalkozott ezzel, igaz oly módon, hogy a munkahelyén akkortájt készülő Budapest történetének bibliográfiája (megjelent 1967-1974 között hét kötetben) már rendelkezésére álló anyagából emelt ki és adott le bizonyos részeket a Munkaközösségnek. Elméleti-, módszertani problémákkal is kevesen - elsősorban az egyetem tanárai foglalkoztak. A dolgozatok közül talán Dömötör Tekla „A városi néprajzkutatás célja és módszerei" (1957, 35 old., kézirat) című áttekintése a leghasználhatóbb. Az elméleti kérdések iránti érdektelenség mindenképpen hiányosságnak és indokolatlannak nevezhető, hiszen a már említett kényszerítő politikai körülmények ellenére is ki lehetett és kellett volna munkálni e kutatá'si irány (terület) elvi alapjait.'" A Munkaközösség 600 tételben nyilvántartott anyagából világosan kitűnik, hogy a legtöbben (ami a résztvevők egyharmadát jelentette) elsősorban vegyes néprajzi adatokat gyűjtöttek s ez rnennyiségileg is a legnagyobb tematikai csoportot alkotja. Származási helyük a budai oldalon Óbuda, Békásmegyer, Pesthidegkút, a pesti oldalon Rákospalota, Cinkota, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, ahol a paraszti, parasztpolgári kultúra még erőteljesen jelen volt. A gazdálkodás témaköre csak néhány embert vonzott. Közülük egyedül Boross Marietta érdemel említést, kertészetre vonatkozó feldolgozásai miatt, melyek 1950-ben benyújtott, „Szemtermelés és kertgazdálkodás Rákospalotán" című szakdolgozatára támaszkodva, annak mintegy folytatásaként születtek. Az összes témák közül a halászat váltottak ki a legkisebb érdeklődést, s ezzel egyenes arányban az összegyűjtött anyag mennyisége is minimális. Az építkezés — és csak elenyésző mértékben a település - megismerése közepes intenzitással 317