Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Preisich Gábor: Törekvések a főváros műszaki fejlesztésére a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság idején = Bestrebungen zur technischen Entwicklung der Hauptstadt Budapest zur Zeit der Károlyi-Regierung und der Ungarischen Räterepublik 311-318
A közlekedés állapota, erőfeszítések a közművek és a közintézmények fejlesztésére Az első világháború alatt a fővárosban az útépítés szünetelt, a háború utolsó éveiben még az útkarbantartási tevékenységet is leállították, így az úthálózat igen rossz állapotba került. A Főváros 1919. április 15-i programjában útépítésre és fenntartásra 14,5 millió koronát irányzott elő. A munkálatok meg is kezdődnek, de a Tanácsköztársaság bukása után abbamaradnak. 7 A Ferencvárosi kikötő építését a Főváros 1918-ban kezdte meg, ezt a munkát a két forradalom alatt is folytatják. A két forradalom alatt az omnibuszforgalmat nagy mértékben csökkentették. Mindössze nyolc vonalról van tudomásunk ebben az időben. Új omnibusz vonal nyílt meg 1918-ban a Szent Imre herceg (ma Villányi) úti járat. A budapesti autóbusznak az első világháború idején még csak egy vonala volt, amely az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) a Városligetbe vezetett, a háborús anyaghiány és benzinhiány miatt 1917-ben ezt a járatot is megszüntették. Az autóbuszközlekedés csak 1921-ben indult meg újra. A villamosközlekedés a háború utolsó éveiben szénhiány miatt válságos helyzetbe került. A két forradalom alatt ennek ellenére nagyjából biztosítani tudták a villamosforgalmat, sőt a Fővárosi Tanács lépéseket tett új villamoskocsik beszerzésére. A Károlyi kormány 1918 novemberében az addig két társaság tulajdonában levő villamosvonalakat köztulajdonba veszi és azokat Budapesti Egyesített Városi Vasutak néven (BEVV) összevonja, velük közös kezelésbe veszi a Siklót és a Svábhegyi Fogaskerekű Vasutat. Az omnibusz üzemet 1919. január 1-ével a Főváros ugyancsak saját kezelésébe veszi. Ezzel a tömegközlekedés köztulajdonba vétele már a polgári demokratikus forradalom időszakában teljes mértékben megtörténik8 Az első világháború alatt a budapesti vízművek bővítésére nem került sor, bár azt még 1914-ben jóváhagyták, sőt a háború alatt vízkorlátozást vezettek be. A peremtelepülések közül Budafoknak, Újpestnek és Csepelnek volt önálló vízműve, utóbbi látta el Pestszenterzsébet és Kispest lakosságának egy részét is. Budapest csatornázási rendszere már az első világháború előtt kialakult. A peremtelepülések közül Újpest egy része, a rákospalotai MÁV lakótelepek és a kispesti Wekerle-telep volt csatornázott. Pestszenterzsébet és Albertfalva állami lakótelepeinek csatornázását 1918-ban megkezdték. A forradalmak korában a fő feladatot Budapest csatornázott területeinek bővítésében látták. Ehhez a főváros hozzá is látott, az 1919. április 15-i programjában csatornaépítésre 2,3 millió, a lakótelepek közművesítésére 2 millió koronát irányoztak elő. Tervek merülnek fel a földgáz Budapestre szállítására, e kérdés tanulmányozására bizottságot küldenek ki. A város növekvő lakosságszáma már ekkor felveti a Dunába tisztítatlanul beömlő szennyvíz tisztításának szükségességét, ehhez a Tanácskormány hozzá is akart kezdeni, de a Tanácsköztársaság bukása ezeknek a terveknek is véget vetett. A polgári demokratikus forradalom és különösen a Tanácsköztársaság idején a kormányzat jelentős erőfeszítéseket tesz az oktatás, művelődés és egészségügy intézményeinek fejlesztésére. Elhatározzák új iskolák, krematórium, munkás-strandfürdők, népstadion építését, ezek egy részére a tervezési megbízást ki is adják. A fővárosi népbiztosság 315
