Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Tardy Lajos: Dunai hajóút a török kiűzése után, 1698 = Eine Donaureise in 1698, nach Vertreibung der Türken 473-481
Léit magunk mögött hagytuk, Szálláshelyen állapodtunk meg. Itt szerencsétlen esemény tanúivá váltunk: a követ úr udvarmesterének 14 éves fia, amikor hajóra akart szállni, a Dunába esett és mivel az éjszaka sötétségében nem lehetett a hajóról gyorsan intézkedni, a vízbe fulladt. Október 1-én a déli órákban érkeztünk hajónkkal Komárom-ba. A nagyszerű védművekkel ellátott kettős erődből álló várrendszer 5 a Csallóközben fekszik. Ha az első erődbe belép az ember, a bástya sarkában egy kezében koszorút tartó szűz kőszobrára esik tekintete, mely azt jelképezi, hogy ez a vár sohasem került még ellenséges kézre 6 A belső várban felhívták figyelmünket a Kisdednek a templomban levő szobrára, melyet a város ismertetőjelének tekintenek. A templom feletti részen kis házak állnak, amelyeket katonák laknak. E várat eredetileg I. Ferdinánd építtette, aki rendkívül szilárd bástyákat és erődműveket emeltetett; a vár kitűnő szertárral és erős helyőrséggel rendelkezik. 1594-ben a törökök Szinán pasa 7 vezérlete alatt kemény ostrom alá fogták, de a várőrség olyan hősiesen védekezett, hogy szégyenszemre el kellett takarodniuk. Október 3-án korán reggel felkerekedtünk és jobb kéz felől elhagytuk Esztergomot, egy eléggé magas hegyeh fekvő régi — a legutolsó ostrom során súlyos károkat szenvedett — várat. A hegy lábánál, a Duna-szegletben, a Vízivárosban néhány száz ház található. A várral szemben Párkány terül el, ahol a Garam folyó a Dunába ömlik. A vár valaha tekintélyes, körbástyákkal jól ellátott erőd volt, most azonban igen romos, annyira, hogy már alig tekinthető annak. Miután bal kéz felől 8 elhagytuk Visegrádot, ezt a régi, magasan fekvő, teljesen rombadőlt várat, a másik oldalon pedig Marost 9 és a rossz állapotban levő Vácot, a Szentendrei szigeten kötöttünk ki, két mérföldnyire Buda felett. Október 4-én reggel nyolc órakor szerencsésen Budára érkeztünk. Itt további hajósnépet toboroztunk a rácok köréből és egyéb ügyeket is intéztünk, de közben belátogattunk a városba és a várba is. Mindkettő egy hegyen fekszik, egy magasságban az ágyuházzal 10 ; állapotuk felettébb romos és két-két körbástyától, valamint a contrescarpe 11 egy részétől eltekintve vajmi kevéssé hozták rendbe a falakat. Minden egymás hegyénhátán, különösen a palotában, már semmi sem látható, mivel az aknák és az ostrom idején felrobbant lőpor mindent romhalmazzá tettek. Délután bejártuk a Rácvárost, mely megannyi rendetlen, alacsony házból áll - ezekben azonban minden kapható. Majd a repülőhídon átkelve Pestre látogattunk, ahol először is a kívülről jelentéktelen, belülről szegényes díszítésű rác templomot tekintettünk meg, majd a pálos és a ferences atyák templomait; mire beesteledett, visszatértünk Budára. A rác templomot illetően érdemes megemlíteni, hogy a középső ajtót, amelyen keresztül a főoltárhoz be lehet lépni, vagyis arra a helyre, ahol miséiket mondják, fejérszemély meg nem érintheti. Ezért aztán az az asszony, aki ott időzésünk során a templomban volt, bennünket kért meg arra, hogy tegyük be az ajtót. Október 5-én reggel 9 órakor, miután korábban egy fürdőben élveztük a meleg víz áldását (egy másik fürdő vize közel Budához egy négykerekű vízimalmot hajt meg), tovább utaztunk. Elhaladtunk a Szent Margitról elnevezett sziget, Hamzsabég 12 , Szigetszentmik/ós és Ercsi mellett, egészen az Adony nevű, rácok lakta nagy faluig, mely szükség esetén négyszáz lovast tud kiállítani. Korábban Potentiana volt a neve, de amikor az előző évszázad folyamán Szulejmán szul* 475
