Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

Kisucaujhely szerepel a jelentősebb kibocsátóhelyek között. Az eltérés inkább a sorrendben jelentős: igya Gyöngyösről betelepült nők száma jóval magasabb, a Miskolcról, Magyaróvárról érkezetteké pedig jóval alacsonyabb volt, mint a férfiaké. A városi származáshelyek azonossága családos betelepülést, illetve a betelepült férfiak származáshelyükhöz való kötődését jelzi. A nők társadalmi helyzetére vonatkozó adatok hiánya illetve töredékessége miatt nem, illetve csak részben használhatók fel a házassági anyakönyveknek à különböző társadalmi rétegek között a házasságkötésekben megnyilvánuló kapcsolatokra vonatkozó információi. Azoknak a menyasszonyoknak a száma, akiknek a foglalkozását, (vagy apjuk, elhalt férjük foglalkozását) a pap feltüntette, illetve akiket más források segítségével megbizhatóan azonosítani tudtunk, nagyon csekély; arányuk általában nem haladja meg a menyasszonyok 5 %-át, ami megalapozott következtetések levonásához természetesen nem elegendő. Csupán az 1788-90-es évekre vonatkozóan rendelkezünk olyan < datmennyiséggel, amely már mintának tekinthető a különböző foglalkozáscsoportokhoz tartozó párok házassági kapcsolatainak megítéléséhez, A többi időmetszetből fennmaradt töredékes adatok legfeljebb illusztratív értékűek. 1735~37-ből 18 menyasszony (az összes menyasszonyok 7 boának) foglalkozására vagy társadalmi helyzetére vonatkozóan rendelkezünk adatokkal. Közülük 10iparos özvegye vagy lánya volt, 1 kereskedőcsaládból származott, t-i menyasszony képviselte a közlekedési, vendéglátó foglalkozásúakat, illetve katonacsaládokat, négyen pedig személyükben, vagy családi kapcsolataik révén a bérmunkából élők rétegébe tartozott. Közülük 13-an kötöttek azonos foglalkozáscsoporthoz tartozó vőlegénnyel házasságot (72 %), további három más, de a társadalmi hierarchia nagyjából azonos fokán álló foglalkozást űző férjet választott (iparos özvegye kocsmárost, fogadós özvegye kereskedőt, fuvaros özvegye kőmüveslegényt); egy iparosözvegy férjének foglalkozását nem vezették be az anyakönyvbe. Tehát eltérő foglalkozású párválasztás ebben az időmetszetben kizárólag az özvegyeknél fordult elő. A társadalmi felemelkedésnek egyetlen példája akadt egy napszámos özvegyének személyében, aki egy molnárhoz ment feleségül. 1755-57-bŐl mindössze 15 menyasszony társadalmi helyzetére vonatkozóan rendelkezünk adatokkal (4%). Közülük három vőlegényének foglalkozása ismeretlen, kilencen azonos foglalkozásuakhoz mentek feleségül, s azonos társadalmi körben maradt egy iparossal házasságot kötő özvegy kocsmárosné is. A vagyoni helyzet ismerete nélkül nem tekinthető egyértelmű süllyedésnek egy pesti fuvaros .lányának pesti kapással kötött házassága sem, viszont kétségtelenül társadalmi emelkedést jelentett annak a pesti napszámoscsaládból származó lánynak a házassága, akit egy esztergomi szűcs vett feleségül. Az anyakönyvi bejegyzésből nem állapítható meg egyértelműen, hogy az ifjú pár Pesten telepedett-e meg, vagy Esztergomban, de mindkét esetben a városi iparosné státusz emelkedést jelentett a menyasszony számára. 71