Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

A probléma kézenfekvő megoldásaként az óbudai gazdák idegen munkaerőhöz folyamodtak. Ez a gyakorlat még a jobbágyfelszabadítás előtti időkből származott. A XVIII. századi peres iratok nincsteleneket emlitenek, "akik Észak-Magyarországból, a mai Szlovákia eldugott hegyi falvaiból már márciusban útra keltek, hogy alkalmazzák őket a Buda környéki szőlőkben éppen esedékes tavaszi munkákra. Dolguk végeztével a Duna-Tisza közén szegődnek el szénát kaszálni, majd aratnak ugyané tájon. .. .Ősszel ismét visszatérnek a budai szőlőkbe szüretelni, s már behavazott tájakon vezet útjuk haza. "54 A szőlőmunkások rendszeres alkalmazására s annak fontosságára utal, hogy 1806-ban a vármegyei hatóság szabályozta bérüket Buda, Pest, Óbuda, Szentendre, Tétény és Promontorium viszonylatában. °

5 A magyarországi kapitalizmus idején foglalkoztatott bérmunkások tömege változatos képet mutatott. Egyik részük a Felvidék

ről jött. Az óbudai népnyelv a szlovákul beszélőket "tótok"-nak, a németül beszélőket "dájcsprommerek"-nek56 nevezte. Ez utóbbiak származási helye Nyítrával, Körmöcbányával, Trencsénnel, Tepliccel és vidékével pontosabban is meghatározható. Az óbudaiak "Szudéták"-nak illetve "szudétanémetek"-nek tartották őket. A felvidéki napszámosok családosán - férfiak, nők, gyerekek vegyesen - jöttek. Általában márciusban érkeztek és november táján indultak vissza. A napszámosok másik csoportja a Pilis és a Budai-hegység falvaib

ól került ki, a magyarok mellett a német és szlovák (tót") nemzetiségek soraiból is. Lakóhelyük közelsége miatt mindig csak az esedékes mezőgazdasági munkák idején, azaz több megszakítással tartózkodtak Óbudán. Csak hétköznap dolgoztak, éjjel a gazdáknál aludtak. Hét végére hazatértek családjukhoz, még huzamosabb munkák alatt is. A bérmunkások legkisebb hányadát Óbuda vagy az ország más vidékeinek (Németbóly, Baranyám., Mezőkövesd) nincstelenjei adták. Ide sorolhatjuk még azokat a legszegényebb helybeli gazdákat is, akik ha megszorultak, elszegődtek máshoz. A napszámosok évről-évre rendszerint ugyanannál a gazdánál dolgoztak. A felvidékiek minden tavasszal, a környékbeliek a munkák kezdete táján megjelentek a szokott helyen. Az újonnan jött munkások kétféle módon szegődhettek el. Néhányukat a régiek ajánlották be ugyanazon vagy más óbudai gazdához. Azonban a többség a Flórián téren, az "emberpiac"-on próbált szerencsét. A mai Vörősvári ut, Szentendrei ut, Korvin Ottó utca találkozásánál, 1819-től 1949-ig Flórián - nerii Fülöp - borromei Károly szobra állt. E körül csoportosultak, álldogáltak, ténferegtek a munkára váró emberek, már éjjel 2-3 órától. 3-4 órakor érkeztek a gazdák. Egy-egy csoporthoz odalépve megkérdezték, hogy ki akar ilyen és ilyen munkát vállalni és hogy azért mennyi bért fizetnek. Ha nem tudtak megegyezni, a gazda másokhoz fordult. Ha viszont elfogadták a felkinált összeget, máris indultak a szőlőbe, a szán188