Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - Hozzászólások Szelényi Iván előadásához: - MEZEI Gyula

földi, lágymányosi, óbudai lakótelepekkel? Azonos-e a települési struktúrája, azonos elveket, azonos tendenciákat lehet-e ezekből levonni és ezek alapján fogalmazni? Nyilvánvalóan a magam tapasztalatai alapján - és mégegyszer elnézést kérek, hogy belekontárkodom a nálam sokkal több ismerettel rendelkező Szelényi Iván kutatási területébe, - de én az előadást hallottam - azt kell mondanom, hogy ezekről mint egységes struktúrájú településekről nem lehet beszélni. Magam a közoktatás tapasztalatai alapján tudom ezt bizonyítani. Pedagógiai ellenőrző munkánk igazolja, hogy pl» a Mogyoródi uti lakótelep iskoláiba járó gyerekekkel más módon kell foglalkozni, mint a lágymányosiakkal, vagy szélesebb értelemben másfajta tevékenységet kivan az állami lakótelepek és az OTP öröklakásos lakótelep iskoláinak mikro környezete. Ha ezt az iskolai munkában nem vennénk figyelembe, hihetetlenül súlyos hibát követnénk el. Az előadással kapcsolatosan további problémát jelent számomra, hogy korszakolása nem történt meg. Nem lehet a lakótelepek fejlődéséről, a lakótelepek kialakulásáról, ottani struktúráról, lakásokról beszélni bizonyos korszakolás nélkül. Egészen más körülmények vannak, más települési viszonyok pl. az 50-56 között kialakult lakótelepeken, más az 57-58-ban elfoglalt lakásoknál, vagy a 60-as években, vagy éppen a IV. ötéves tervben létesitett lakótelepeknél. Gondoljanak az 1971-es lakástörvényre, mely alapvetően befolyásolja a lakáskiutalás rendszerét. Valószinüleg ismert - és Szelényi Iván előtt is ismert - hogy 1 500 Ft-on felüli egy főre jutó jövedelem esetén állami lakásban nem részesíthető senki, 2 500 Ft-nál nagyobb jövedelem esetén állami-szövetkezeti, tehát tanácsi elosztású szövetkezetiben sem részesíthető senki. Tehát nyilvánvalóan a lakótelepek struktúráját alapvetően befolyásolja és meghatározza, hogy tulajdonképpen ezekre a lakótelepekre ki kerül. Számomra az is problémát jelent (és azt mondanám, hogy bár igaz lenne), hogy a lakótelepeken kialakult valami státusz-szimbólum. Ez esetben mondhatnám, hogy a lakótelepeken kialakul valamifajta közösség. Sajnos ilyen közösségi életről a lakótelepeken ma még beszélni nem lehet. Ma a budapesti közművelődésnek legnagyobb gondja - Kovalcsik József idézte a Fővárosi Tanács elé terjesztett jelentésünket, melyet mi fogalmaztunk, hogy a lakótelepeknek kulturális ellátottsága nem kialakult, és ennélfogva nem tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy valamifajta közösség kialakuljon ezeken a lakótelepeken. Kétségtelen tény az, azt is figyelembe kell venni, hogyan alakult a lakótelepekre költözőitek szociális összetétele. E kérdésre adandó válasznál még jobban szükség van a korszakolásra. Ugyanis más volt a helyzet néhány évvel ezelőtt, s megint más ma. Csak egy példát mondok: 1970-ben a lakást kapottak 72 %-a effektiv fizikai munkát végző dolgozó volt. Ha ezt a számot általánosítanám az összes lakótelepre, nem lenne igaz. Ez egy átlagszám, mely más időszakban más volt, s lakótelepenként is változó. Valószinüleg ez a tény is összefügg a lakótelepeken lévő mozgással. Pl. a lágymányosi lakótelep, ahol a nem fizikai dolgozó lakók aránya a legmagasabb a lakótelepek közül, a lakótelep kialakulásától számított 4 esztendő alatt 43 % cserélt lakást. Ezt tovább követni nehezen tudtam, és nyilvánvalóan Szelényi Iván tudja ennek tovább követését, hiszen ő foglalkozott ezzel, de az Üllői uti lakótelepről, az u.n. József Attila lakótelepről, ahol sokkal magasabb a munkások aránya, onnan már csak 31 % mozgott. Ezek az adatok az állami lakásokra vonatkoznak. Még érdekesebb a kép, ha a tanácsi kiutalási szövetkezeti lakásokat vizsgáljuk. Az Üllői uti lakótelepen a 6-7 évvel ezelőtt kapott szövetkezeti lakásokat 3,9 % cserélte el, az Árpádhidnál kialakuló lakótelepen lévő szövetkezeti lakásokat 4, 3 % cserélte el. Nyilvánvaló, hogy aki többet fizetett a lakásért (tehát nem ingyen kapta, mint állami lakást) annak a lakótelephez való kötöttsége nagyobb, közöttük a lakáscsere sokkal lassúbb és más tendenciát mutató folyamat. Mi azt tapasztaljuk, hogy a lakótelepekre kerülők nagyon sokfélék. Sokszor életformát kell váltaniuk, s ez nem megy minden konfliktus nélkül. A kiutalt lakások egy része a szanált lakások pótlására szolgál. S olyan emberek kerülnek lakótelepekre, akik sok esetben kertes házban laktak, most bekerülnek kőrengetegbe, ahol nagyon magányosnak érzik magukat. Nagyon sok esetben teljes komfort nélküli lakásokból kerültek be komfortos lakásokba. Sajnos olyan jelenségekkel is találkoztunk,melyek ellentétes tendenciát mutatnak az előadásban elhangzottakkal, - pl.olyan családok cserélik el a lakásukat,amelyeka komfortot tul gyorsan kapták, és nem tudják megszokni, vagy az óbudaiak, a pesterzsébetiek, akik Újpalotán kaptak lakást mindent elkövetnek, hogy visszakerüljenek Óbudára vagy Pesterzsébetre. Komoly figyelmeztetésnek tartjuk ezt a főváros számára, hogy a lakáskiutalásnál ezeket a helyi kötöttségeket mindinkább vegyük figyelembe. Valószinüleg Önök előtt ismert is, hogy - az előadásban emiitett - átmeneti övezet rekonstrukciója megkezdődött. Folyik a VIII., a 236