Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig

lesztésére, ahol a lakosságnak 55 %-a él. Nem érthetünk egyet olyan hipotézisekkel, amelyek a munkáslakta övezetek "gettósodásáról", vagy az idekerült nagyobb jövedelmű rétegek elszivárgásától tartanak. A fejlődés iránya ugyanis a lakásprobléma gyors megoldása, amely a nagy szabad területekkel rendelkező külterületek benépesitését, másrészt pedig a hagyományosan ott lakó munkásrétegek életmódjának kulturáltabbá tételét feltételezi. Mint a Budapesti Pártbizottság megállapította, "a fejlesztés teljesen jogos és indokolt, nem reálisak és nem is teljesíthetők viszont az olyan igények, amelyek ennek a célkitűzésnek elérését 5-10 éves távlatban jelölik meg." Emellett figyelembe kellett venni, hogy a belső kerületekben is az állagok további romlásának megakadályozása sürgetővé vált, ami az előbbi célkitűzés végrehajtásának ütemét még hosszabb ideig fékezi. 1966-ban a Fővárosi Tanács jóváhagyta Budapest közlekedésének több évtizedre érvényes tervét. 1970-ben a főváros vezető állami testülete felülvizsgálta a 60-as városrendezési tervet. Konzekvenciák közül legjelentősebbek: a lakásépítési és bontási szükséglet növekedésének arányában mindkét területen emelte a tervszámokat; radikális változásokat eszközölt avizmüellátás és csatornázás érdekében; gyorsított ütemben alkalmazza a hagyományostól eltérő energiahordozókat. Végül: a budapesti agglomerációt egységnek tekintve, kötelezően bevezette a rendelkezésekre álló lehetőségeken belül a regionális tervezést. (Sajnálatos, hogy a tervezés hatékonysága e tekintetben "Pest megye határán" megáll, ez természetesen gátolja a regionális tervezés további kibontakozását. ) A jelenleg folyó IV. ötéves terv célkitűzéseiről és a végrehajtás szakaszairól több nyilvános vita zajlott le. Számos kiadvány ismerteti azokat. Ehelyütt csupán - a teljesség igénye nélkül - szóljunk néhány megoldandó problémáról. Ilyen - mint már emiitettük - az 1971-től fokozott mértékben szükségessé váló szanálás. Csak a IV. ötéves tervben mintegy 22 000 lakásra került sor és hasonló arányok jellemzik a távlati tervet. Utalásképpen emiitjük, hogy 1949-1970 között 35 %-kal nőtt a fővárosi lakások állománya, eközben csökkent a korszerűtlen kislakások száma, növekedett a lakástermelés üteme. A terv realitását nemcsak a központositott erőfeszítések adják, hanem az is, hogy kiszélesedik a nem tanácsi lakásépítkezés és jellemző az úgynevezetten nem építési jellegű, de a lakásépítéssel összefüggő előirányzatok növekedése (kisajátítás, épületbontás stb. ) A másik probléma: beépítés, vagy egységes uj kerület-központok kialakítása. Ma a fő tendencia az utóbbi, annak ellenére, hogy az költségesebb, mint a rekonstrukció és a beépítések - amelyek az I. és П. ötéves tervek időszakára voltak jellemzőek. Az életvitelhez elengedhetetlen közműellátást is radikálisan megváltoztatja a technikai forradalom. Nemcsak az arányos fejlesztés szükséges, ami önmagában is - figyelembevéve a közműhálózat elöregedését és a peremkerületek elmaradottságát- nagy feladatot jelent. Minőségi változásokat is igényelnek a közműfejlesztésben a háztartások gépesítésével, a fűtési technika fejlesztésével, a környezeti ártalmakat okozó szennyeződés elleni védekezéssel kapcsolatos tennivalók. Ismertek a fővárosi ipar intenzív fejlesztését ösztönző intézkedések és azok kezdeti eredményei. Számolnunk kell továbbá, mindezek következtében és a rohamos urbanizáció eredményeként a tercierszektor, a szolgáltató ágak nagyarányú kiterjedésével. Ezek közmű-igényei még csak hozzávetőlegesen számithatók. Számításuk azonban halaszthatatlan és sürgető. A várospolitika számára a lakosság szociális, egészségügyi, kulturális igényeinek kielégítése elemi kötelezettség, különösen, ha ennek azonnali és közvetett politikai, hangulati következményeire gondolunk! A korszerű életmód a közösségi ellátás növekedését vonja maga után, általában a közösségi gondolkodással együtt ennek szervezeti keretei is egyre inkább kialakulnak. Ebben az összefüggésben az óvodai ellátás problémái nem demográfiai kérdésként vetődnek fel, hanem a szocialista fiatalok nevelésének optimális variánsaként, azzal a céllal, hogy minél műveltebb, kulturáltabb, a bátor gondolkodás és kezdeményezés iránt fogékony fiatalságot neveljük a jövő számára. Ugyanez a gondolat kell, hogy vezesse a főváros vezetését az alsó- és középfokú oktatás reformjának továbbfejlesztésében is. Nem szerepel távlati terveinkben a szabadidőnövekedés várható következményeinek tervezése. Kétségtelen, hogy a szabadidő növekedésének ma még döntően keresetnövelő szerepe van. Várhatóan azonban a reál- és, nominálbérek emelkedésével, általában az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan megváltozik a szabadidő funkciója. Következményei a parkosítás, kulturális rendezvények, sportalkalmak, úthálózat, vendéglátóipar fejlesztésére nagy kihatással lesznek. 199