Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

De a virilisek között találjuk a Bach-korszak két budai polgármesterét is: Walheim nevét már a miniszteriális tisztviselőknél olvashatjuk, Paulovits László a városegyesítést megelőzően az önálló Buda utolsó polgármestere (1873-ban 172 frt adóval) azonban most 556 frt-ot fizet, és egyúttal a II. ker. elöljárója. Különben a virilisták között több, kerületi elöljáróként megnevezett személyt is találunk, Paulovitson kívül még hatot, az 500—1920 frt adóhatárok között. Kettejük esetében 1873. évi, a virilista határ alatti szerény adó is szerepel, de csak egy esetben fordul elő (1873. évi virilistáinkra jellemzően, az V. kerület élén álló, asztalosként régi polgár Bachmaier Györgynél) most 1459, de már 1873-ban is 537 frt adó. S hozzájuk tartozik Harrer Pál, az önálló Óbuda utolsó jegyzője, a városegyesítési mozgalmak egyik tevékeny részese. A virilisták között városi hivatalnokok nevei is előkerülnek, köztük egy vízivárosi, Heinrich Ödön 1700 frt és Rottenbiller Alajos, 48 polgármesterének családjából (de valószínűleg az Almay lánynak, Lipót feleségének hozományából), 4024 frt adóval. És nem kevéssé jellemző az sem, ahogy már a város szakigazgatásának vezetői is feltűnnek a virilisták között: Devecis del Vecchio Ferenc városi mérnök (később főmérnök) 646 frt adóval (régi polgár, 1873-ban, sőt 1888-ban is virilis kéményseprőcsaládból); már nyugalomba vonult elődje Varasdi Lipót 3332 frt adóval; a temetőigazgató Meixner Ferenc 690, a vízműigazgató Wein János 3334 frt és Körösi József, a Fővárosi Statisztikai Hivatal tudós vezetője 1035 frt adóval. 1873-ban az akkor 446 frt-ot fizető Varasdit kivéve még egyikük sem volt virilista, mint ahogy Devecist kivéve egyikük sem régi polgár: olyan körülmény, mely jól mutatja, hogy a városfejlődés kínálta vagyonosodási lehetőségek hogyan lépnek túl nemcsak a régi polgárjogon, hanem már az 1873-ban elfoglalt vagyoni helyzeten is. 10. Végére érve 1888 virilista jegyzékének, utolsó feladatként azt kívánjuk bemutatni, hogy a virilizmus milyen összefüggésben állott a város nagy részvénytársaságaiban viselt igazgatósági tagsággal és ezáltal — ha csak nagyon általánosan megállapíthatóan is — magával a részvényvagyonnál. Adatainkat csak az 1887. évi Magyar Compass s csupán a budapesti székhelyű nagy részvénytársaságok: 11 bank, 5 takarékpénztár, 9 gőzmalom, 4 biztosító intézet, és 7 elsőrangú, legalább 250 km pályahosszt birtokló magánvasúti társaság igazgatóságaira vonatkozó adatainak elemzéséből nyertük (a felügyelőbizottsági tagságokra tehát nem térünk ki); — tudatosan mellőztük tehát a virilisek tágabb, a vidék vagy az összmonarchia vállakózásai felé vezető kapcsolatainak vizsgálatát. A vizsgálatunk körébe bevont részvénytársaságok 1873-hoz képest jóval kisebb számát az 1873. évi krach indokolja: a megelőző évek gombamódra elszaporodott részvénytársaságainak nagy része ekkor összeomlott, s utána a fejlődés csak lassan, s ugyanakkor egészségesebben és józanabbul indult meg azzal a súlyos torzulással azonban, hogy az iparban néhány nagy részvénytársaságot leszámítva e modern, és a fejlődéshez nagy tőkét biztosító szervezési forma még sokáig igen fejletlen maradt. Ezért virilistáink bpesti ipari részvénytársaságokban való részvételét csak néhány vállalat esetén tudjuk (mert egyáltalán érdemes) vizsgálni. A kép azt mutatja, hogy a 11 bank 89 igazgatósági tagságából 42 van virilistáink kezén; a takarékpénztáraknál ez az arány 50:28, a biztosítóknál 47:11, a malmoknál 109:39, a vasutaknál 90:13. Még az utóbbinál is feltűnően rosszabb az arány a budapesti székhelyű ipari részvénytársaságok esetén. Ami legmeglepőbb: a részvénytársasági téglagyárak teljesen kiestek virilistáink az igazgatóságban kifejeződő befolyása alól, és a Budapesten bejegyzett 35 egyéb ipari részvénytársaság közül virilistáink aránylag nagyobb számban már csak a Részvény Ser (9:9), az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat (10:5), a Ganz (7:5), a Gschwindt (4:4), a Nagysurányi Cukorgyár (8:8), 378