Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
ha ugyanabban a helységben lakókat idéznek, mindig ugyanazokban a piachelyeken és ugyanabban a sorrendben végzik el a kikiáltást. 31 Nyilvánvaló, hogy a vásározó kereskedők útvonalát követték, ebből az következik, hogy legalábbis a XV. század második felében az ország nagy részét olyan sűrű piachálózat borította, ahol a parasztok bármely nap találhattak falujuktól egy-két napi járóföldre piacot, a vásározó kereskedők pedig ha nem adták el áruikat, a következő egy-két napon erre módjuk akadt. Valószínű, hogy amikor a földesurak vásárengedélyt kértek, akkor a legtöbb esetben a helyi viszonyokból indultak ki, azaz tekintetbe vettek, hogy ott és azon a napon, amelyre kérték, életképes lehet-e a vásár. Ezzel magyarázható az is, hogy egyes megyékben, különösen az Alföldön, a három vásáros kikiáltások tanúsága szerint messzeestek egymástól a hetipiacok és így szükségképp nem a következő napon tartották őket. 32 Fejlettebb vidékeken a piachelyek távolsága a rasta, azaz a pihenőhely volt, ami az egy napi átlag útvonalnak felelt meg. A piachelyek természetesen erőteljesebben fejlődtek a szomszéd helységnél az áruforgalomban játszott szerepük alapján és ezért nem véletlen, hogy a legtöbb új mezőváros már előtte hetipiac jogot élvezett, 33 a hetipiac jog azonban önmagában nem tett egy helységet mezővárossá. Előbbi példánk is ezt mutatja: Gara (amely később mégis piachely lett 34 ) és Dávod nem vált oppidummá, Bodrog viszont, amely a Dávodra helyezett hétfői vására helyébe utóbb szombatra kapott új piacot, elnyerte a mezővárosi rangot. 35 Az, hogy a hetivásár helyeknek csak egy része vált mezővárossá, érdekes problémát vet fel, hiszen a szomszéd Ausztriában épp a vásárhelyek alkották a városok és falvak közé eső és a mi mezővárosainknak megfelelő kategóriát. 36 Felmerül ezért a kérdés, hogy nálunk talán az évi vásárok tartásának joga különböztette meg a mezővárost a falutól. Kétségtelen, hogy az országos vásáros helyek száma is jelentősen megnőtt korszakunkban, vásáraik forgalmára a belső piac körzeti központjává válására Bácskai Vera gazdag anyagot hordott össze, 37 és így nem véletlen, hogy Csánki az évi vásártartási joggal rendelkező 31 Pl. 1416 és 1439 között gyakran találunk Szabolcs megyében három vásáros kikiáltásokat a következő sorrendben: Kárász kedden, Kisvárda szerdán, Devecser csütörtökön. (Zichy Okmánytár VI. k. 424, 439, VIII. k. 86, 140—142, 430, 578, 580.) 32 1393-ban Pest, Hatvan, Kecskemét (Országos Levéltár Mohács előtti Gyűjtemény, a továbbiakban Dl. 64747), egy keltezetlen adat szerint Vác, Pest, Kecskemét (Kovachich M. G., Formulae solennes styli. Pesthini, 1799, 264.), 1407-ben Révkanizsa, (Puszta) Szer, Szeged (Zsigmond-kori Oklevéltár, ossz. Mályusz E., II (2. k. 5649. sz.), a kikiáltók útvonala. Az 1393-as adat rejtélyes, mert az érthető, hogy kedden Pesten, csütörtökön Hatvanban voltak, de hogy hogyan értek Hatvanból pénteken Kecskemétre, azt nem tudjuk. •— Megjegyezzük, hogy az oklevelekben gyakran fordulnak elő „vásárosút" nevű utak határjárásokban, ez is mutatja, hogy a vásározó kereskedőknek megszokott útjaik voltak. Vö. Sopron vármegye története. Oklevéltár. II. k. Sopron, 1891. 35. 33 Pl. Kisvárda villa 1348-ban, 1416-ban, de 1423-ban már oppidum. (Zichy Okmánytár, II. k. 349, VI, k. 434, VIII. k. 86.) — Mohi is vásárral rendelkező villa 1343-ban (Anjou-kori Okmánytár IV. k. 301.), később oppidum. Csánki i. m. I. k. 166—167. stb. & Zichy Okmánytár IV. k. 30. — L. rá és Dávodra Csánki i. m. II. k. 198—199. 35 Szombati vásárára: Zichy Okmánytár V. k. 528. — Mezővárosi mivolta: Csánki i. m. II. k. 190. 36 Vö. pl. Karl Gutkas, Die Entwicklung des österreichischen Städtewesens im 12. und 13. Jahrhundert. (Die Städte Mitteleuropas im 12. und 13. Jahrhundert, Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas, I. Bd.) Linz, 1963, 82—83. — Alfred Hoffmann, Oberösterreich und sein Städtewesen, (österreichisches Städtebuch, I. Bd. Die Städte Oberösterreichs.), Wien, 1968, 56—57. 37 I. m. 70. skk. 43
