Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Felhő Ibolya: Buda elsősége a tárnoki városok között = Budas, Vorrangigkeit unter den Tavernikalstädten 153-178

A Buda város levéltárában levő öt oklevélen kívül — amely ma ,,A tárnoki városok levéltárának maradványa" címmel külön fondként őriztetik Buda város levéltárában — még nyolc iratot sikerült megtalálnom az 1746. évi jegyzéken feltüntetett iratok közül, mégpedig a Magyar Országos Levéltárban. Az egyik a No. 19 jelzésű irat, vagyis a jegyzék szerint: Extracus causarum in sede tavernicali anno 1681. 7a mensis Maii tempore diaete Sopronii celebrate revisarum. Ez az irat az 1559—1753. évi tárnokszéki jegyzőkönyv

78 436. és 437. lapjai közé betéve található. Nem más ez, mint az 1681-ben tartott tárnokszék jegyzőkönyvének fogalmazati példánya. Több lapból áll, hátlapján a No. 19. jelzet és a következő cím olvasható. Raptura Actorum Tavernicalium in prothocollum insertorum Anni 1681 sub diaeta Sőproniensi. Mint az irat szövegéből kiderül, a tárnokszék ülése 1681. május 7-én kezdődött, mégpedig úgy, hogy az országgyűlés alkalmával a tárnoki városok követei összeültek s károsnak találván, hogy ritkán van tárnokszéki ülés, felkérték Kürtössy Mihály altárnokmestert — a tárnokmester ugyanis nem volt jelen — hogy hívja össze a tárnokszéki ülést az első alkalommal, amikor a követek nincsenek elfoglalva az országgyűléssel. Megjegyzem, hogy a tárnokszéki jegyzőkönyv-kötetben ez irat előtt az 1662. évi tárnokszék, utána pedig az 1695. évi tárnokszék jegyzőkönyve van, tehát ez irat nélkül nem volna teljes a jegyzőkönyvek sorozata, nem tudnánk semmit .az 1681. évi ülésről. Nyilvánvalóan ezért is helyezték be utólag az időrendnek megfelelő helyre ezt a jegyzőkönyv-fogalmazványt. A többi hét iratot szintén az Országos Levéltárban őrzött Tárnoki levéltárban találtam meg, a Rendezendő vegyes iratok című állagban; ezek a conservatorium tavernicale No. 7, 8, 9, 10, 12, 18 és 25. jelzetű iratai. (Tárgyukat 1. az 1746. évi jegyzéken.) Hogy mi módon került a conservatorium tavernicale nyolc irata Buda város levéltárából a Magyar Országos Levéltárba, ma már nem állapítható meg. Mindenesetre csak az 1746 utáni időben kerülhetett erre sor, mert 1746-ban a tárnokmestertől hiánytalanul kapta vissza Buda városa a kölcsönadott conservatorium tavernicale-t, amint ezt Miller János Ferdinánd budai jegyző elismer vénye igazolja. A tárnoki városok jogaik érvénybentartását nem csupán a kiváltságlevelek és más fontos iratok megőrzésével igyekeztek biztosítani, hanem egyéb útonmódon is. Ezt szolgálta többek között a tárnoki cikkelyek, kiváltságok nyomtatásban való kiadása. Kovachich Márton György Codex authenticus juris tavernicalis c. 1803-ban Budán megjelent könyve bevezetésébén azt írja, hogy már 1609-ben kiadták nyomtatásban a tárnokjogi cikkelyeket Bártfán. A tárnoki ládában őrzött iratok 1681. évi számbavételekor is szóról szóra összevetették az eredeti kiváltságleveleket és a tárnoki cikkelyeket egy nyomtatott szöveggel — Bártfa és Bécs kérésére — és kijavították a nyomdai hibákat.

79 A Corpus juris XVIII. századi kiadásaiba is bekerültek a tárnoki jogokat tartalmazó szövegek.

80 Tudományos igénnyel, az eredeti források gondos felkutatásával, megvizsgálásával készült Kovachich Márton György említett 1803. évi kiadványa: a Codex authenticus juris thavernicalis. Kovachich munkáját — saját szavai szerint — három egymás után következő tárnokmester: Majláth József gróf, Szentiványi Ferenc és Brunsvik ' József, valamint Buda, Kassa, Sopron, Bártfa, Nagyszombat és Pozsony városa támogatta. Ezek a városok nemcsak a levéltáraikban való kutatást engedték meg neki, hanem a kiadáshoz szükséges iratokat el is küldték hozzá a tárnokszéki küldöttek útján. (Használat Orsz. Levéltár, Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. kötet. Orsz. Levéltár, Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. kötet 436/5.1. Ezt említi Kovachich is idézett munkája bevezetésében, ill. 2. és 3. lapján. 171