Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
RÓZSA MIKLÓS: Pest-budai céhen kívüli felszabadítólevelek a XIX. század első feléből
vánított tevékenységek tekintetében miként volt szabályozva. Arra azonban van adat, hogy céhen kívül is szegődtettek és szabadítottak fel inasokat. A szegődtetésnek és a felszabadításnak már a XVIII. század elején kialakult szabályai voltak. így pl. az urasági szakács a hozzá szegődött szakácstanulót, a kuktát az esetenként változó tartamú inasidő után, két másik mester közbenjöttével szabadította fel, s erről „levelet adott", mert az, aki a „tyrociniumról való levelet nem produkálhatja s az felszabadításról is testimoniumját", annál „másként semmi haszna a tanulásnak." 10 Foglalkoztak inasok képzésével a céhen kívüli polgári művesek is, mint pl. Lessner János budai cukrász, akinél az ezerhétszázhatvanas években Bregschel Károly, a későbbi pesti cukrász tanulta mesterségét. 11 A Helytartótanácshoz intézett beadványukban a pesti cukrászok is hivatkoznak arra, hogy inasokat szabadítanak fel. 12 A pesti és budai cukrászok által felszabadított inasok a felszabadításról éppen úgy okiratot kaptak, mint ahogy a céhek adtak az általuk felszabadított inasaiknak. Amíg azonban a különböző céhek által adott leveleknek származási hely és kiállítási idő szerint különféle példányai voltak az irodalomból — még reprodukciók alapján is — ismeretesek, addig cukrászinasnak az első magyarországi általános iparjogi szabályozás, az 1851. évi Ideiglenes Iparrendtartás 13 előtt adott, magyarországi eredetű felszabadítólevélröl az ipartörténeti irodalom említést nem tett, 14 feltehetően azért, mert ilyenről nem is volt tudomása. Most azonban felszínre került néhány, magángyűjteményben őrzött, XIX. század első feléből származó példány, amelyek sorát a levéltári kutatás eredményeképpen megismert további példányok egészítik ki. Az inasidő kitöltését igazoló okiratot eddig tanulólevélként, most pedig felszabadítólevélként említettük. Ez annak a változásnak a folyománya, amelyet a források az okirat elnevezése tekintetében mutatnak. A nyelvtörténet körébe tartozó változás vizsgálata és feltárása e tanulmány feladata nem lehet. Jellegzetes, nagy vonásokban való ismertetését azonban szükségesnek tartjuk, mert dokumentálja, hogy a tanulási idő kitöltését igazoló okirat a felszabadítás intézményének (a tyrocinio absolutio) elterjedésével és térfoglalásával а felszabadítás megtörténtét igazoló okirattá vált. Amíg okiratunk a XVI—XVII. században az apród (inas) eztendenek igazan es híven való ky toltoserol szóló level, 15 s ennek megfelelően elnevezése tanulólevél, 16 addig a XIX. század közepének általános érvényű iparjogi szabályozása már a felszabadítólevél megjelölést használja. 17 Ezzel az elnevezéssel legkorábban Páriz-Pápai Ferenc 1708-ban kiadott latin—magyar szótárában találkozunk. 18 Úgy látszik azonban, hogy ez a további négy kiadást megért szótár széles körben való elterjedtsége, s így nyelvünk fejlődésére gyakorolt kétségtelen hatása ellenére 19 nem honosodott meg egyhamar, mert a XIX. század eleji német—magyar szótárak készí10 Péczely—Csatkai—Domokos : Czéhenkívüli mesterségek. — Soproni szemle. 1957. 1—2. sz. 11 Fővárosi Levéltár. Pesti levéltár. Int. a. a. 4565. 12 Fővárosi Levéltár. Pesti levéltár. Int. a. n. 8004. 13 A Helytartóság ideiglenes főnökének 1851. február 6-i hirdetményével kiadott, a Magyarországi kereskedelmi és iparviszonyokról szóló „Ideiglenes utasítás" — Közzétéve: Landesgesetz und Regierungsblatt für das Kronland Ungarn — Magyarországot illető Országos Törvény és Kormánylap. II. évf. VI. db. Kiadva németül 1851. február 22. Kétnyelvű kiadásban 1851. március 12. 14 Az Ideiglenes Iparrendtartás utáni felszabadítóleveleket ismertet Rózsa M. : A budapesti cukrászipar fejlődése. Tanulmányok Budapest múltjából XIII. 190., 191. és 2., 3. kép. 15 L. : a kolozsvári ötvösök 1560—1561. évből, a marosvásárhelyi borbélyok 1628. évből és a marosvásárhelyi ötvösök 1632. évből való céhszabályzatát. Közli : Dr. Szádeczky L. ; Iparfejlődés és céhek története Magyarországon I— II. Budapest, 1913. II. 53., 101. és 115. 16 L. : debreceni ötvösök 1600-ból való szabályzatának XVI. art. Közli : Ballagi A. az Archeológiai Értesítő 1883. évf. 227. — L. továbbá: a marosvásárhelyi ötvösök 1632. évből való céhszabályzatát. Közli: Dr. Szádeczky L. : Iparfejlődés és céhek története Magyarországon I— II. Budapest, 1913. II. 115. 17 Ideiglenes Iparrendtartás 132. § 18 Páriz-Pápai, F. : Dictionarium Latino-Hungarico. Lőcse, 1708. 196. 19 A szótár 1762-ben Nagyszombaton, 1767-ben és 1782-ben Szebenben és 1801-ben Pozsonyban is megjelent. 135 .
