Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Szilágyi János: I. Az Ős- és Ókortörténeti Osztály története : az Aquincumi Múzeum 11-18

Az első világháborút követő gazdasági nehézségeket a múzeum is megsínylette, de 1922. január 1-én Nagy Lajos múzeumi szolgálatba lépésével újabb fellendülés kezdődött mégis. Kuzsinszky mellett az ő szervező és kezdeményező készsége, fiatalos tettereje serkentette új lendületre a gyűjtő, ásató munkát és indította el a tudományos publikációk egész sorát. A Nagyszombat utcai katonai amfiteátrum Vidor utcai szakaszának, az aranyhegyi árok melletti római temetőnek, a Raktár utcai Cella trichorának, a Kiscelli úti katonai fazekasgyárnak, a Tabán római emlékeinek, a Március 15. téri római tábornak, a csúcshegyi villának stb. feltárása mellett a polgárváros és a katonai tábor számtalan részletét kutatta fel és Aquincum szűkebb területén túl is tisztázta a római limes és Ulcisia Castra (Szentendre) számos pontját. Az aranyhegyi bika, a katonai amfiteátrum felirata, s a világon az egyetlenként számon tartott víziorgonája (hydraulus) mellett a leletek tízezreivel gazdagította a múzeumot. Tudományos eredményeit mintaszerűen, gyorsan és számos nyelven tette közzé. Nagyobb önálló kötetei mellett (Az óbudai ókeresztény Cella trichora a Raktár utcában. Bp. 1931. — Az aquincumi orgona Bp. 1934. — Budapest az ókorban. Bp. 1942. — Az Eskü téri római erőd. Pest város őse. Bp. 1946.) közel másfélszáz tanulmánya és cikke jelent meg főleg a Budapest Régiségei c. múzeumi évkönyben (amelynek XIII., XIV. és posthumus XV. kötetét szerkesztette is), bel- és külföldön, önállóan és folyóiratokban. Kuzsinszky mellett (A gázgyári fazekastelep Aquincumban. Bud. Rég. XI. 1932. — Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Bp. 1934) — több más, nem a múzeum szolgálatában álló tudósunkat nem említve —, az ő munkásságának is köszönhető, hogy a külföldi szakkörök annyira megbecsülték a magyar régészeket. Valóban a Fővárosi Múzeum régész vezetőit több külföldi tudományos társaság tiszteli meg tagsággal, kongresszusokra meghívásokkal stb. A Múzeumi (világ) Szövetség kongresszusát 1928-ban fővárosunkban tartotta. A berlini régészeti társaság ülésén Rodenwaldt professzor külön előadásban mutatta be 1929-ben a magyarországi szakkönyvtermést és jelentette be, hogy Nagy Lajost és több honfitársát bízták meg Pannónia kultúrájának kutatásával és megírásával német szakfolyóirat számára. Ezen fél évszázad fejlődését szerencsésen zárja le a tudományos feldolgozás vonalán Budapest története ókori köteteinek kiadása 1942-ben, Tompa Ferenc, Alföldi András, Nagy Lajos és László Gyula összefoglaló munkája. Az egykorú kritika találóan hangsúlyozza, hogy Kuzsinszky Bálint első összefoglaló áttekintése óta eltelt kerek fél évszázad jelentős fejlődése meglátszik az új szintézis színvonalán, amelyben a szerzők a mindennapi élethez is közelebb akarják vinni az emlékanyagot — pl. Tompa F. itt mutatta ki, hogy Budapest területének története már az őskorban is azonos az egész ország történetével. A nemzetközi színvonalra emelkedett tudományos munka mellett Nagy Lajos szervező és kezdeményező készségével nemcsak a főváros két pontján (III. Flórián tér 3., V. Március 15 tér) létesít föld alatt fenntartott ókori építmények körül múzeumot (valamint városi múzeumot Szentendrén), hanem a békásmegyeri és szentendrei szigeti ásatásaival megveti a Fővárosi Múzeum őskori gyűjteményének alapját is. Az ő előterjesztésére állítják fel a fővárosi ásatások központi irányíthatása végett 1936-ban az Ásatási és Régészeti Intézetet is. A föld alatt fenntartott múzeum gondolatával Nagy Lajos pl. Bécset mintegy két évtizeddel előzte meg, ahol csak 1950-ben nyitották meg az első „Ruinenstätte"-t. A múzeum fiatal tudományos kutatói is gazdag eredményeket érnek el: feltárták a polgárváros északi kapuját, déli, eddig ismeretlen részeit és a Városfal egy részletét. Befejeződött a katonai amfiteátrum feltárása, és megkezdődött a hajógyári szigeti helytartói palota kiásása. Ezenkívül számos kisebb ásatás folyt gazdag leleteredménnyel. Folytatták ebben a korszakban az Aquincumi Múzeum kiépítését is: az 1904-ben (Bárczy István személyi megértésének köszönhetően) megkezdett oszlopos tornác (kőemléktár) építését, amely végül patkó alakot nyert. 1944. IX. 5-én légitámadás során súlyos bombák rongálták meg „lakhatatlanságig" az épületet és a rommezőt ; a rákövetkező háborús télen a Fővárosi Múzeum többi osztályainak pincéiben elhelyezett emlékanyag kb. 2/5 részben megsemmisült az utcai harcok során. 2 Tanulmányok Budapest múltjából 17