Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107
Pest városa a lakosság átköltözésétől kezdve fokozatosan a budai castrum joghatósága alá került. 1276-ban Kun Iyászló a budai polgárokat erősíti meg Pest 1244. évi szabadságjogaiban, 1290-ben pedig, amikor III. Endre a budai vár és Pest város polgárait, a hajósok rektorát és Pest villa összes hajósát dorgálja a szigeti apácák vámszedési ügyében, nevezettek — tehát a pestiek — megbízottjaként is Werner comes, a budavári rektor jár el. 198 Pest polgársága 1281-ben a bal parti Újbécs, illetve ,,Wernerpalotája" n. birtokkal kapcsolatban pereskedik a szigeti apácákkal. Ekkor megnevezik a pesti tanács vezetőit, Farkas villicus, Pál, János, Kozma és Becse polgárokat, azonban az oklevél felsorolásában a pesti villicust megelőzi Péter fia, Werner comes és Hench comes, mindkettő pesti polgár; ők alkalmasint a „Wernerpalotáját" építő Werner ivadékai, s maguk valószínűleg a hasonló nevű budavári rektorokkal egyazon személyek. 199 Pest város további sorsa témánkon kívül esik. A XIV— XV. század fordulójáig Pest városa Budavár bal parti suburbiumává süllyedt; bírói székét Buda egyik esküdtjével töltötték be; a város pedig Budavár cenzusának harmadát viselte. 200 Buda története szempontjából a XIII. századi Pest átköltöztetett lakossága alapvető tényező. A részben Esztergomból, részben az óbudai királyi kastély környékéről áttelepített királyi népek mellett Pest németjeiből rekrutálódik az Új Buda városi polgársága, a castrum urbánus rétege. A Pest régi jogait mindig követelő németek és a királyi udvarral idetelepített magyar kondicionáriusok, valamint az udvar körében élő nemesek közt már elég korán súrlódások nyomát találjuk. Az ellentét, a németségnek kedvezőbb helyzete a városi joghatóság esküdtjeinek a magyarok számára hátrányos számarányában (nyolc német, négy magyar) s a kétnyelvű, kétféle réteghez tartozó (kir. udvari, udvarnoki, kondicionáriusi magyar, illetve polgári és nagypolgári német) városlakók plébániáinak jogvitáiban is kifejezésre jutott. A nemzetiségi eltérés, a város lakosságának kétnyelvűsége osztályellentéteket is fedett. A német patriciátus budai rektori tisztre s a XIII. század végén országos politikai súlyra emelkedő vezetőrétege hamarosan megtalálta helyét a magyar oligarchák sorában (a Hench fiak a Csáktornyai Laczkfiakban, az Ulvingusok a Somiakban, Tarkőiekben, Berzeviczyekben, Perényiekben éltek tovább, Becsei Imre családja Waydner Hannus budai polgár családjával került rokonságba), de a német középréteg a magyar udvari kondicionáriusok ivadékainak már nehezebben nyújtott békejobbot. A XIII. századi Budavár lakóinak más-más helyről való eredetét, kétféle réteghelyzetét, nemzetiségi különbözőségét a Vár kettős nevén (Buda, Pest) kívül talán annak korai kettős címere is tükrözi. De még jellemzőbben őrzi e dualizmus emlékét, a budavári telepítés két időpontját és kétféle célját a Várnak egy időben épült két plébániatemploma, s az annak megfelelő plébániakerületek kettősége is. A magyarok Mária Magdolna-templomának, illetve a németek Nagyboldogasszony-templomának, a mai úgynevezett Helyőrségi, illetve Mátyás-templomnak egymástól szabatosan elválasztott magyares német parókiája, plébánia74
