Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Heckenast Gusztáv: Probszt, Günther Frh. v.: Das deutsche Element in Personal der niederungarischen Bergstädte. Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission. I. köt. München, Oldenburg 1958. 729-730

egy XVIII. századi kamarai följegyzés nyomán a német elem háttérbe szorulásának, a bányavárosok elszlovákosodásának tulajdonítja. Forrásának csak azt az egy állítását nem teszi magáévá, hogy a bányászat hanyatlásának kiindulópontja a lutheri eretnekség elterjedése volt, (8.), s e több mint 200 éves „értékelést" stílszerűen ugyancsak egy állítással tartja szükségesnek kiegészíteni: a bányászat hanyatlásának végpontjára vonatkozólag. Ez a „fatális" 1867-i kiegyezés lett volna, amely állítólag megpecsételte a németség sorsát a magyarországi bányászatban (10.). Különös fényt vet a szerző magyar történeti ismereteire, hogy az „alsó-magyarországi", véleménye szerint „widersinnig" megjelölés eredetéről nem tud magyarázatot adni (11.), és sajnálatos, hogy Probszt a Numizmatikai Közlöny néhány cikkétől eltekintve mellőzte az utolsó évtizedek magyar és szlovák szakirodalmát. A bevezetés elavult szempontjait és szakmai fogyatékosságait még jobban kiemeli Probszt helyenként egyenesen bántó német sovinizmusa. A tudományos kutatás számára csupán a terjedelmes adattár nyújt anyagot. Az adattár — az alsó-magyarországi bányaművelésben foglalkoztatott személyek névjegyzéke — összeállításához Probszt elsősorban az 1548—1650 közötti évszázadra gyűjtött anyagot a bécsi Hofkammerarchivban és nyomtatott forrásokban, de közöl 1548 előtti és 1650 utáni adatokat is, a körmöcbányai éremvésőkre pl. még a XIX. sz.-ból is. A névjegyzék kétségkívül terjedelmes, de hozzávetőleg sem teljes. A szerzőnek nem állt módjában kutatást folytatni sem az alsó-magyarországi főkamaragrófság Selmecbányái levéltárában, sem az érintett bányavárosok levéltáraiban, így adattára — különösen az alacsonyabb beosztású kamarai tisztekre és a magán-bányatársulatokra vonatkozólag — szükségszerűen annyira hiányos, hogy az egész összeállítás értelme problematikus. Probszt célja az volt, hogy a bányaigazgatás német jellegét bizonyítsa. Ez azonban egyrészt nem szorul bizonyításra, különösen nem az 1548—1650 közti időben, másrészt a helyi forrásanyag mellőzése esetén nem bizonyítható. Értékes adalék a Bethlen Gábor által 1622-ben Erdélybe áttelepített bánya- és kohómunkások névjegyzéke (19—20.), de hasznos lett volna rámutatni arra, hogy később is az alsó-magyarországi bányavidék látta el szakemberekkel Magyarország többi bánya- és kohóüzemét, továbbá, hogy nemcsak az örökös tartományokból jöttek szakemberek az alsó-magyarországi bányavárosokba, hanem innen is mentek néha bányászok és kohászok Csehországba, Stájerországba és Tirolba. Az adattár megbízhatósága iránt — hiányos voltán túl is — kételyeket ébreszt, hogy Ludwig Albrecht Tha vonat főkamaragróf (tehát nem is egy kisember) kétszer szerepel, egyszer mint I,udwig, egyszer mint Albrecht; első ízben (helyesen) 1719-ben, utóbb pedig 1707-ben hal meg Probszt szerint (152, ill. 176.). Heckenast Gusztáv 730