Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226
története. Ebben a perben a nagyváradi káptalannal szemben részt vett Magyarország szinte valamennyi jelentős városa, és világosan megmutatkoznak az országos piac meglevő elemei, de azok korlátai is. 8 I. A nagyváradi vámper lefolyása A vámpert hosszú ideje ismeri történetírásunk. A kiváló szász történész, G. D. Teutsch már 1844-ben írt tanulmányt róla a nagy múltú szász tudományos folyóirat, az Archiv des Vereins für Siebenbürgische Ivandeskunde első évfolyamában. 9 Dolgozatában nemcsak a per lefolyását ismertette, hanem az abban kiadott oklevelekből is többet leközölt, így az 1478-as tarifát és ítéletet is. 1857-ben Teleki József adott ki az 1476— 1478-as per okleveleiből. 10 Az 1492-es per kiadása elmaradt. Azonban az első vámper ismertetett anyagát sem tekinthetjük teljesnek. Az oklevélkiadók a szászok levéltári anyagát használva a többi város ügyében kiadott ítéletleveleket nem ismerték. Ezekről, sajnos, csak részleteiben, egy másik, az 1496. évi zsitvatői vámper tudósít bennünket. 11 A nagyváradi per feldolgozásával, Teutsch és Teleki kiadásai alapján, sokan foglalkoztak. 1883-ban Bunyitay Vince írt részletesen — és állásánál fogva (nagyváradi kanonok volt) a nagyváradi káptalan szempontjából — a perről. 12 Bunyitay könyve megjelenése óta azonban a forrásanyag bővült: megjelentek a besztercei városi levéltár középkori okleveleinek regesztái, és ezáltal a szakirodalom tudomást szerezhetett az 1476—78-as per addig ismeretlen okleveleiről, a káptalan védekezéséről. 13 Ezt a kiadást azonban senki sem használta fel, és így továbbra sem lehetett az 1478-as tarifarendezést az azt megelőző állapottal összehasonlítani. A későbbi irodalom továbbra is Teutsch, Teleki és Bunyitay nyomán haladt. Az utóbbi években is többen foglalkoztak a perrel, így Mályusz Elemér u és Elekes Lajos 15 . Nagyváradon a káptalan vámjoga évszázadokra nyúlt vissza. Vásár-vámjogát I. I^ászló király adományából vezette le, 16 ezt azonban nem tudta igazolni, és így vámjoga alapjául Imre király 1203. évi kiváltságlevelét tekintették. 17 Imre ekkor a káptalannak adta a Bihar megyei falvak és vásárok királyt illető vámjövedelmének kétharmadát. A vám birtoklását a káptalan nem élvezhette zavartalanul. Már 1284 és 1285-ben hallunk vám- és vásárjogaikkal szemben támasztott nehézségekről. 18 A XIV. század első felében jogaik további sérelmeket szenvedtek. Nagy Lajos király ezért 1342-ben visszaadja a káptalannak —az ezek szerint időközben elvesztett — káptalani vámrészt, amihez az eddig az uralkodó birtokában maradt utolsó vámharmadot is hozzáadja. 19 Ezentúl a káptalan, ha nem is egészen háborítatlanul, állandó birtokosa maradt a teljes vámnak. Kíméletlen vámszedési módja miatt már a XIV. században nézeteltérés támadt a káptalan és saját püspöke, Meszesi Demeter között. 20 Ezzel az esettel kapcsolatban megtudjuk, hogy Váradon kétféle vámot szedtek: vásár- és kapuvámot. A vám olyannyira sújtotta a váradi és Várad környéki lakosságot, hogy a püspök kikényszerítette a káptalantól 190
