Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

megrázó képe bontakozik ki: Ritka a ház, amelyben ne volna beteg. A cseh kancellár betegen fekszik négy híján valamennyi szolgájával együtt, ugyanígy a dominikánusok Szt. Miklós-kolostorában a perjel és az egész konvent hat szerzetes kivételével, egy — valószínűleg főúri — házban 26 beteg szolga van, s az előző napon egy sírba 25 halottat temettek el. A halál ily hatalmas aratása közben Farkas kimúlásáról Kochaim a pozsonyiakat csak röviden értesítette.

141 Nyugodtabb, eseménytelenebb napokban valószínűleg talált volna módot, hogy egykori „uráról" néhány sajnálkozó szót ejtve, jellemének megismeréséhez hozzásegítsen bennünket. Az ő és más kortársak hallgatása következtében magunknak kell summáznunk, mit jelent élete. Ügy látjuk, olyan polgár volt, aki a nagybirtok uraival meg tudta találni az együttműködést, mert kész volt kiszolgálni őket. A szolgálat nem esett nehezére, a királyi udvarhoz tapadása pedig egyenesen megkönnyítette elhatározását. Az uralkodó az ő szemében oly hatalomnak a gyakorlója, amelyet egyedül a nagybirtokosok korlátoznak. Távol van tőle a felismerés, hogy az ország sorsát intéző csoportnak az összetétele módosítható oly formában, hogy abban a köznemesség és a polgárság képviselői is helyet foglalhatnak. Élete mégsem tanulság nélküli, mert típust ábrázol. Azon patríciusét, aki helyén volt a XIV. században, de a XV. században már anakronisztikus jelenséggé vált. Sorsa főleg negatív vonatkozásában figyelemre méltó: azt bizonyítja, hogy a polgárság renddé kovácsolását a patríciusoktól nem lehet remélni, s náluknál frissebb rétegre, a kézművesekre várna a történeti feladat elvégzése. JEGYZETEK 1

A Dédire vonatkozók összeállítása: A magyar rendi társadalom Hunyadi korában. Századok 91 (1957) 532. kk. 2 /. Chmel, Materialien zur österreichischen Geschichte. Wien 1837,1. köt. 238. 3 Teleki J., Hunyadiak kora Magyarországon. Pest 1853, X. köt. 205. 4 yecz obristen dreysker in dem kunigreich ze Hungern. (Pozsony város lt. Középkori oklevelek, [a továbbiakban: Pozsony, oki.] 3797. sz. Országos levéltár [a továbbiakban: Oh] Filmtár.) 5 vnserm obristen dreyssiger. OD. Középkori Gyűjtemény (a továbbiakban : Dl.) 44 338. 6 h. 22. jegyzet. 7 Salamon F., Budapest története. Bp. 1885, III. köt. 334. 8 Házi /., Sopron szabad királyi város története. I. rész, 3. köt. 186.: Dadislaus Parkas iudex civitatis nostre Budensis et comes tricesimarum nostrarum. 9 Századok 91 (1957) 5°> 7

210 Az 1439-i decretum 6. és 12. articulusa. 11 R. Liliencron, Die historischen Volkslieder der Deutschen vom 13. bis 16. Jahrhundert. Leipzig 1865. I. köt. 368. kk. 12 P. Eschenloer, Geschichten der Stadt Breslau oder Denkwürdigkeiten seiner Zeit. Breslau 1828, II. köt. 164. 13 Dl. 69006. 14 Nagyszombat legrégibb számadáskönyve [Fejérpataky L., A magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp. 1885, 102. kk.), amely 1394-től 1455-ig 178