Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

tették egészen tisztességes dolognak a kereskedelemnek azt a fajtáját, amely vásárolt árut nyereséggel igyekezett elhelyezni, és szembeállították a termelők (iparosok és parasztok) kereskedelmével, amely tulajdonképpen termeivényeik értékesítése volt. A kereskedők tevékenysége nyerészkedés, a szegények kereskedelme ezzel szemben az árutermelés folyamatának befejező lépése. Ezért akár út-, akár vásárvámról volt szó, helyesnek látszott, hogy a kereskedőket magasabb vámmal terheljék mint a termelőket. A Kálmán király törvényétől 1290-ig eltelt időszak alatt mind a vámok, mind a vámfizetők helyzetében nagy változás állott be. III. Béla jövedelmi kimutatása szerint az útvámok teljes egészükben a király birtokában voltak, bár ez az állítás sem felelt meg teljesen a tényeknek.

148 A budai káptalan már III. Béla elődjétől megszerezte a pesti révet,

149 a pannonhalmi apátság is birtokában volt már a pozsonyi vámnak,

150 maga III. Béla pedig — mint láttuk — a Nyitrához tartozó nyárhidi és a győri vámot adományozta el.

151 Utódai alatt a vámok eladományozása folytatódott, eleinte főképpen az egyházi intézmények részesültek ilyen adományokban.

152 II. András a Pozsony megyei Csütörtökkel együtt a Dudvágon szedett vámot is Szentgyörgyi Sebesnek adta.

153 Ez az első világi földesúrnak tett vámadomány, amelyet más királyi vámok eladományozása követett. IV. lyászló uralkodása alatt azután sor került az első vámengedélyre is, a király megengedte a veszprémi püspöknek, hogy Merenyén vámot állítson fel.

154 Kun lyászló alatt az új vámok felállítása olyan méreteket öltött, hogy 1290-ben kimondták: az általa engedélyezett vámok érvénytelenek.

155 Az útvámok pontosan követték a vásárvámok sorsát, s a XIII. század végére az Anjouk — bár több vámhely felállítására adtak engedélyt — a királyi vámpolitika súlypontját a harmincadokra helyezték át. Az útvámok jelentőségének csökkenése a harmincaddal szemben a két intézmény lényegéből következett. Az útvám és a rév mindig valamilyen természeti akadály elhárításából eredt, tehát híd- vagy révvám volt.

156 Bnnek megfelelően a vámot nem az átszállított áru minősége, hanem mennyisége (súlya) szerint szedték. A harmincad ezzel szemben értékvám volt. A harmincadhelyen a kereskedők kocsiját felbontották és az áru értékét egyenként határozták meg. Első útvámtarifáinkban,

157 pl. az 1276-i merenyei tarifában

158 az árut szállító kocsi után egységes tarifát szedtek. Ha a kocsik közt különbséget tettek, akkor ez részben a kocsi befogadóképessége (tehát a rakomány súlya) alapján történt, részben megkülönböztették a mindig természetben fizető sós szekereket. Csak az 1312-i érmihályfalvai tarifa tesz különbséget az áru neme szerint nyugat-európai posztóval, abaposztóval, borral megrakott és a mázsaszekér között. 1312 előtt azonban általános a rakott és az üres szekér közti különbségtétel.

159 Még szembetűnőbb ez a jelenség akkor, ha a budai vagy esztergomi vásár vám-tarifákat hasonlítjuk össze a merenyei vagy bicskei tarifával.

160 A vásárvámokhoz hasonlóan az útvámok is elveszítették kezdeti jelentőségüket a XIII. század második felében, de számuk megszaporo37