Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Jankovich Miklós: Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában = Der christliche Rat der Stadt Ofen (Buda) zur Zeit der Türkenherrschaft 147-159

és amely annak alárendelte magát? A kérdésre adandó válasznál egyformán figyelemmel kell lennünk a lakosság nemzetiségi és felekezeti megoszlására is. Buda várának az 1598. és 1602. évi ostromokat követő időszakáról beszámoló első híradás az 1605-ben Budán járt Bocatius János kassai bírótól származik, aki Pestről jövet a várbeli protestáns lelkészt is felkereste. Bocatius a Várhegyről visszatérőben a Duna mellett élelmiszereket árusító emberekkel találkozik, ezekről megjegyzi, hogy „noti quondam Hungaro Turcae Christiani". B megjelölés szó szerinti magyar fordítása „az ismert hajdani magyar-török keresztények", értelemszerűségét véve azonban „ az ismert, magyarból lett török keresztények" jelzőt jelenti.

10 A megjegyzés nem lehet minden él nélkül, Bocatius maga protestáns, amikor a budai protestánsok megfogyatkozásában a kereszténység és ezzel a magyarság pusztulását látja, ezzel a megjelöléssel nyilván nem protestáns keresztényekre és nem valódi magyarokra céloz. A közlésből azt kell értenünk, hogy ez időben a Váron kívül valamilyen, a törökhöz szokásban és viseletben közelálló katolikus elem lakott. Katolikus lakosság jelenlétére utal a római Hitterjesztő Bizottság, a Propaganda Fide balkáni népekkel foglalkozó osztályának 1635-ben kiadott azon rendelkezése is, amellyel a boszniai ferences tartományból lelkészeket küld Budára.

11 Budán tehát a jelek szerint a század fordulóján a különböző nemzetiségű és felekezetű lakosság számarányában egy eltolódás állott be. A protestáns magyarok megfogyatkoztak, ugyanakkor valamilyen, közelebbről meg nem határozható, valószínűleg balkáni eredetű katolikus lakosság telepszik meg a külvárosokban. Hasonló viszonyok tapasztalhatók Pesten is, erről egy eddig ugyancsak ismeretlen forrás számol be. I^ipót király 1666-ban a kamara útján a pesti obszerváns ferencesek főnökének, Derventa Máténak kérelmére 300 forintot utal ki a romladozó pesti egyházacska (ecclesiola) céljaira azzal a megokolással, hogy a pogányok között egyedüli katolikus egyház lévén, pusztulása esetén a hívek templom nélkül maradnának.

12 Tudunk arról is, hogy a pesti egyházközséget két ízben is püspök látogatja meg a Balkánról, két-háromszáz embernek szolgáltatva ki a bérmálás szentségét.

13 Buda és környéke katolikus, valamint protestáns lakosságának soraiban bekövetkezett számszerű eltolódást történeti források is valószínűsítik. A protestáns magyarság megfogyatkozása 1595-ben következhetett be, amikor Óbuda és Békásmegyer 2066 lelket számláló lakossága a környező falvak népével együtt elhagyja ősi lakóhelyét és Esztergomban, majd Érsekújvár környékén telepszik meg.

14 Az áttelepülést, amely menekülés jellegű volt, éjszaka, magyar végvári csapatok védelme mellett hajtják végre. Valószínű, hogy az események hátterében elsősorban gazdasági érdekek állanak. Földművelő lakosságnak többé-kevésbé erőszakos úton való áttelepítése ebben a korban nemigen tekinthető másnak, mint jobbágyszöktet esnek, célja pedig a végvári harcok által sújtott hódolatlan területek újbóli benépesítése lehetett. A szöktetés, ha magyar oldalon a földművelés szempontjából nyereséget, a töröknél ugyanakkor érzékeny veszteséget jelentett. 151