Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146
ügyeiben való közreműködése. Ennek eredetét, illetőleg jogalapját a városi bíróságok működéséből vezethetjük le. Mivel a bíráskodási jogot élvező személyek vagy hatóságok ítéleteinek érvényét, amennyiben az ügynek illetékes bírái voltak, senki sem vonta kétségbe, lassan egyéb jogügyleteknél, pl. adásvételnél is a bíróságokhoz kezdtek a felek fordulni. Nem véletlen, hogy a francia nyelv a magánügyleteknél történő közreműködést juridictionnak (j. gracieuse) nevezi. 113 Még a városi autonómia elnyerése után is igen gyakran a bíráskodási jog megmaradt a földesúr kezén, aki azt saját bíráival (prévôt, 114 bailli, Vogt, Schultheiss stb.) intéztette. Ezek a földesúri képviselők azonban rendesen a polgárok köréből választott bírótársakkal,, scabinokkal (Échevin, Schöffe) 115 együtt ítélkeztek, így tehát a polgárok magánügyleteiket már egy részben városi szerv előtt intézhették. Ahogy a város megerősödött, a bíróság mellett egyre nagyobb szerepet kezdett játszani az autonómia szerve, a tanács, amely sokszor átvette a földesúri bíróságok funkcióját, vagy mint Magdeburgban, a bíróságot alávetette magának. 116 A magánügyleteknél való közreműködés területenként változó volt, de egyes területeken belül azonosan alakult függetlenül attól, hogy teljesen városi, vagy részben földesúri szerv előtt történt-e a bevallás. Észak-francia területen a chirographumok terjednek, amelyek egy példánya a városnál maradt. 117 A szász jog területén és az összes kölni és magdeburgi joggal rendelkező városnál a kölni Schreinskartenhez hasonlóan a magánjogi városkönyvekbe vezetik a magánügyleteket, 11S míg dél-német területen a városi pecsétes oklevél az uralkodó. 119 Ezzel szemben a római jog alapján élő területeken, mint Itália és Dél-Franciaország, továbbá olasz mintára Dalmáciában a notariusi oklevél terjed el. 120 Magyarországon a városok a bíráskodási jogot privilégiumaikban nyerik el, és kezdettől fogva adnak ki pecsétes okleveleket polgáraik magánügyeiben. Első magyar és szlavóniai városi okleveleink csak a XIII. század közepétől maradtak fenn (Dubica: 1244, 121 Esztergom: 1255, 122 Nagyszombat: 1258, 123 Buda: 1268, 124 Radna: 1268, 12S Fehérvár: 1270, 126 „Zengg: 1271, 127 Biheg: 1271, 128 Sopron: 1274, 129 Selmecbánya: 1275 130 ), de valószínűleg jóval korában kezdték az oklevéladást. Az esztergomi pecsét, mint láttuk, okvetlenül II. András uralkodása első felében készült, Nagyszombaté pedig IV. Béla uralkodása elejére megy vissza. Feliratán ugyanis a várost még Szombathelynek nevezik, később azonban csak Tirna, Tirnava néven emlegetik. 131 Fehérvár pecsétje is megelőzi a tatárjárást. Magából a pecsétből lehet erre következtetni: a két szélső tornyon ugyanis emelődaruhoz hasonló szerkezetet látunk, amelynek rövidebb száráról három-három kötél lóg le, míg a hosszabbról csak egy-egy. Valószínű tehát, hogy a pecsét vésnöke, amidőn a castrum Albensét elhelyezte a pecséten, az emelőszerkezetek feltüntetésével vagy azt akarta jelképezni, hogy a vár még nem készült el, vagy pedig, hogy az építkezés most fejeződött be (19. kép). Mivel pedig Fehérvár azon kevés város közé tartozik, amelyik nem esett el a tatárjáráskor, 132 a várnak akkor már készen kellett állnia, a pecsét tehát még 1241 előtt készült. Ezt igazolja ,a pecsét írása és a gyöngysor formája, mert mindkettő korai jellegű. 119
