Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
approbatam nullus castellanus tributum recipére postest", tehát a pataki vásáron a vámot nem a város, hanem a pataki vámagy szedte (AO VII. 645). 266 Privigye, 1383: „nec in circuitu ipsius civitatis nostre infra unum miliars aliqui hominum pretequam cives et hospites ipsius civitatis nostre panes et carnek vendere presumpat, nec etiam sartores, textores fabri et quilibet laboratores in villis circiimiacentibus ad unum miliareesse debeant, exceptis villis nostris Nowae et Baymocz apellatis". Zsigmond megerősítése: Dl. 6982. 267 Suranvi B., Kereskedőgilde Nagyszombatban a Visegrádi Kongresszus évében. Történelmi Szemle II (1959) 264. 268 Zichy okit. III. 137. Amikor a király azt kívánta, hogy Sárospatak egy örökösödési ügyben változtassa meg ítéletét, akkor a város arra kéri a királyt, álljon el szándékától „ne infringendo ipsam libertatém vestra ci vitas populis minuatur et nos grande preiudicium et dampna per hoc patiamur". 269 Hajnik I., A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899, 86. old. 8. jegyzet. 270 Körmend, 1244: „quod nullum deextraneis, qui eorum concivis non sit, ipsi in íudicem statuemus". —Buda, 1276: „ut non cogantur recipére aliquem iudicem per nos datum, sed ex electione sua libère assumant, quem volunt". 271 1264 (Mon. Strig. I. 509): „ut iidem hospites villicum inter se quem voluerint de communi eligent voluntate". 272 Késmárk, 1269: „ut villicum inter se eligant de communi voluntate". — Bars, 1331: „et iudicem inter se eligant quemcunque voluerint de communi voluntate". — Rózsahegy, 1340: „ut villicum seu iudicem more hospitum nostrorum de dicta Lypche inter se eligere, que de communi voluntate". 273 Besztercebánya, 1254: „villicum seu iudicem inter se eligant de universitatis consilio et consensu per unius anni spatium permansurum". 274 V. Chaloupecky, Privilegium pro Slavis. Bratislava X (1936) 349—364. 275 Zsolnán a korponai jog használatára való áttéréssel együtt megszűnt a soltész bírói szerepe. 276 Pozsony, 1291: „villicuni seu iudicem inter se a festő S. Georgü . . . usque ad anni revolutionem duraturum eligant de communi". — Sárvár, 1328: „in die S. GeorgÜ iudicem inter se — habeant facultatem". 277 Besztercebányára: 272. jegyzet; Pozsonyra: 275. jegyzet. — Kőszeg: 1328: „ipsorum pro tempore constitutus iudex, quem iidem cives communiter singulis annis eligere decreverint". — Zólyomlipcse, 1330: „et singulis annis villicum seu iudicem de consensu totius communitatis inter se eligendi et preficiendi habeant facultatem". 278 Vö.: Hóman, Városok. 87—89. — Relkovic N., Buda város jogkönyve. Művelődéstörténeti értekezések 12. Bp. 1905 152. 279 Korpona, 1244: „quod iudicem de villa eadem, qiiemcunque voluerint libère sibi assumant, quem confirmandum nobis présentent . . . , sed si ante anni complementum culpis exigentibus suum iudicem amovere excessu eius coram posito, nos requirant". 280 Pest, 1244: „Item vicepalatinus . . . non possit . . . eosdem iudicare". 281 Hajnik, A magyar bírósági ... 85. 282 Zólyom, 1243: „eorum iudex, qui eos in causa sanguinis et aliis causis quibuslibet iudicabit". •— Korpona, 1244: „qui [ti. iudex] tarn in causa sanguinis, quam vero in aliis causis ipsorum debeat iudicare". — Pest, 1244: „qui [ti. maior ville] eos in omnibus omnino causis auctoritate regia possit et debeat iudicare". — Nyitra, 1248: „ut villicus. . . omnes causas pecuniarias, civiles et criminales ad instar civium Albensium. . . debeat fine debito terminare." — Bábaszék, 1254: „qui [ti. villicus] eos in eorum causis omnibus iudicabit". — Besztercebánya, 1255: „qui [ti. villicus] eos in omnibus causis suis iudicabit". — Désvár, 1261: „omnia iudicia in eadem villa exorta et causas extraneorum si que fieri contingat latrocinia, f urta, homicidia, truncationes coprorurn et alia iudicia in quibus bella, amputationes capitum, truncationes manuum accidentaliter oriuntur ac omnia iudicia minuta villicus ipsorum et iudices possint et debeant determinaliter iudicare". Ehhez a ponthoz meg kell jegyeznünk, hogy az esküdteket nem egyszer nevezik iudicesnek (pl.: Auo, VII. 312, VIII. 93.).— Németlipcse, 1263: „qui [ti. villicus] 100
