Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259

megfizetésével. Ezzel és a Szavójai birtoklás alatti terheikkel együtt az egész község összes úrbéri szolgáltatásainak pénzbeli értéke 214 Ft 10 dénár volt az úrbérrendezés előestéjén.

32 A földesúri hatalomnak a szokás által is megszabott jobbágyi kötelezettségeken túlmenő s a falut károsan érintő beavatkozására annak gazdasági életébe, és egyben Csepel helyzetére az úrbérrendezés előestéjén rámutat a csepeliek válasza az úrbéri kérdésekre 1768-ban. Kkkor ugyanis kihallgatják a jobbágyokat a község „beneficiumj

ai", illetőleg „maleficiumjai" tárgyában, azaz arra vonatkozóan, hogy mik az előnyös, illetve hátrányos tényezők számukra. Előnyös a falu részére, hogy Budától és Pesttől csak egyórányi távolságra fekszik, a jobbágyok szőlőjük után csak dézsmát, míg révjük után semmit sem fizetnek. A trágyát eladhatják a promontori szőlőkben és a községi fűzfaerdőből mindenki egyenlően részesül. Ezzel szemben kárt okoz a falunak a Duna gyakori áradása, a homokos talaj és főleg az, hogy az uradalom 800 birkája tönkreteszi a határt. Sérelmezik továbbá, hogy 1743-ban az uradalom minden gazdától négynapi szántás alá való földet vett el, és azt a promontoriumiaknak adta legelőnek.

33 Nem szól azonban ez a vizsgálat a csepelieket a század közepén ért másik nagy sérelemről. A csepeli legelő igen alkalmas volt a birkatenyésztésre, és ezért a falu lakossága hamar rátért e jövedelemforrás kihasználására. 1730-ban még csak 6 juh volt a faluban, ugyanakkor a szomszéd Szigetszentmiklóson 461-et, Tökölön pedig 262-t tartottak. 1736-ban a juhok száma 103, és 1744-ben, amikor pedig a nagy haszonállatok száma kevesebb, már 306. Ebben az esztendőben átlag 15 birka tartozik egy csepeli háztartáshoz. A juhokat az uradalom nyájával közös legelőn tartották. Ez a nyáj elég nagyszámú lehetett, mert az uradalmi juhásznak, I,eb Jánosnak egymagának több birkája van (350 darab), mint az egész falunak. Végül az urasági nyáj kiszorította a legelőkről a csepeliek birkáit. 1752ben már egy birkája sincs a csepelieknek, és egészen 1848-ig egyedül az uradalom tenyészt juhokat a faluban.

34 A jobbágyság helyzetének országszerte bekövetkezett súlyosbodására felfigyelő udvari körök a század hatvanas éveiben elhatározták az úrbérrendezést az egész országra kiterjedő hatállyal. Bár az elv az volt, hogy amikor a jobbágyi terheket egységesen szabályozták, egy jobbágy se kerüljön az urbárium előtti állapotnál rosszabb helyzetbe, mégis sok helyen ez nem így történt.

35 Csepel ilyen szempontból mintegy iskolapélda. A falu szabadköltözésű, zömében a visszafoglalás után betelepült jobbágyaival, még mindig elég kedvező helyzetben volt. Eddig nem volt urbáriuma, csak az Eugen herceg idején kötött szerződés kötötte őket. Az 1770-es urbárium által a csepeliek sokkal rosszabb helyzetbe kerültek. Eddig terheik jelentős részét a 100 Ft-os cenzus képezte, amely azonban — állandó nagyságú összeg lévén — a lakosság szaporodásával egyre kevésbé sújtotta volna az egyes gazdát. Ez a cenzus ugyan most lecsökkent házanként 1 Ft-ra, azaz ebben az évben 39 Ft-ra, azonban a lakosság szaporodásával a házak száma is emelkedvén, a XIX. században megint 100 Ft fölé emelkedett. Az 1770-es urbárium főterhe mégsem a 233