Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

kb. a mai Nagy-Budapest határán állította fel visszavonuló csapatainak külső vonalát. A magyar VII. hadtest április 10-én Palota ellen demonstrált, de csak április 24-én vonultak be Pestre Aulich huszárai, Soroksárt pedig Aulich hadosztálya szállta meg.

92 Meg kell emlékeznünk még a bevonulást megelőző, április 21-i rákosi ütközetről. Itt 7000 honvéddel és 18 ágyúval Aulich állt szemben Jellasich 9000 emberével és 27 ágyújával.

93 A lényegében utóvédjellegű harcok magyar győzelemmel végződtek.

94 Nagyobb jelentőségű csaták és ütközetek Budapestkörnyéken nem voltak, azonban a csapatátvonulások, az idegen megszállás erősen igénybevették a lakosság teherbíró erejét. Rövid tanulmányunkban vázlatosan bemutattuk, hogyan élt Budapestkörnyék népe 1848-ban és az azt közvetlenül megelőző időkben. Megvizsgáltuk, hogy milyen törekvések, milyen vágyak fűtötték a feudális kötelékektől megszabadult népet. A zsellérség túlnyomó száma határozta meg Budapestkörnyék politikai és társadalmi küzdelmeit. A budapesti események hatására indultak meg Budapest környékén is a társadalmi mozgalmak. A félig megoldott társadalmi reformok és a lakosság többségének idegen nyelvűsége erősen korlátozta a szabadságharcban való részvételt. Minden községben erős önkormányzati törekvések éltek, és határozott küzdelmek indultak meg a kuriális zsellérség felszabadításáért, a szőlődézsma eltörléséért, általában valamennyi feudális maradvány felszámolásáért. Az összes mozgalmakban a kezdeményező erő a zsellérségé. Nem véletlen tehát az sem, hogy a legharcosabb és legpozitívabb szerepeta „magyar nyelvet tisztelő" zsellérközség, Promontor töltötte be, mert itt a földesúr elleni küzdelem és a magyar szabadságért való harc egyet jelentett, és itt kezdtek el először „beszélgetni a szabadságról". JEGYZETEK 1 Budapestkörnyék elnevezés alatt a jelen tanulmányban azt a területet értjük, amelyet 1950-ben Budapesthez csatoltak, a mai Budapesten tül fekvő terület pedig „Budapest távolabbi környéke" néven szerepel. Óbuda ekkor még jogilag Budapestkörnyékhez tartozik, de múltját a három város egyesítése óta ( 1873) Budáéval együtt tárgyalja a történeti irodalom. 2 Pallós Jenő, Budapest 1848/49-ben. Bp. 1950, 35. 3 A Budapestkörnyékkel foglalkozó helytörténeti irodalom — kevés kivétellel — igen szegényes adatokat közöl 1848-ról. Egyedüli kivétel Mihahk Sándor, Budafok 1848 előtt és az 1848/49-iki szabadságharcban. Budafok 1929. Jól megírt, ma is használható tanulmány. Sok olyan irat szövegét közli, amely a legutóbbi háború folyamán megsemmisült. Egy-két lapot szentel az 1848-as eseményeknek Ugró Gyula, Újpest. Bp. 1932. c. munkájában. Hazug frázisok kíséretében közli az öt újpesti honvédújonc nevét, a honvédsereg számára tett ajándékozások listáját és a magyar seregtestek táborozási adatait. P'erényi József, Csepel. Bp. 1934. mindössze néhány sorban emlékezik meg 1848-ról. A többi 342