Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

12,5 millió bankjegy mennyiségből 3,5 millió forintot a kereskedelem és ipar hiteligényeire tarthatott fenn.

432 A szabadságharc idején a főváros kereskedelmét az üzlettelenség jellemezte. Külső jele ennek, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1848/9. év végi váltótárcája az előző zárlathoz képest egyharmadra csökkent, és kisebb volt, mint — a bank első üzletévétől eltekintve — bármikor azóta.

433 Ha a bécsi cégek meg is elégedtek azzal, hogy a pesti adósok az Osztrák Nemzeti Banki hitelből való részesedésük mértékéig törlesszenek, újabb áruhitelről nemigen lehetett szó. A belső piac elszűkült. Az 1848. évi két, nyári és őszi vásáron kevés délvidéki kereskedő jelent meg, a külföld teljesen távol maradt. A nagykereskedelem tőkeereje egyre gyengült, úgyhogy a kereskedelmi testület Klauzál minisztertől a nagykereskedelmi, minimális 30 000 Ft kimutatandó vagyonnak 20 000 Ft-ra való leszállítását kérte. Pest megszállása az osztrákok által olyan csapás volt a pesti kereskedelemre, hogy moratóriumot voltak kénytelenek kérni. 1849. március 26-i kérvényük előadta, hogy az itteni kereskedők nagy része, főleg azok, akik az osztrák gyárosok és a magyar vidéki kereskedők közt a forgalmat közvetítik, nem hajthatták be követeléseiket. A Kossuth-bankó eltiltása a kereskedelemnek az életerejétől való elvágását jelenti, mert az osztrák bankjegyek már eltűntek a forgalomból, Magyarországból semmi termény nem ment Ausztriába, és így a pénzbeáramlás forrása elapadt. Az egyes kereskedők közül csupán Kappel tevékenységéről maradtak fenn írott emlékek. Ez a cég ebben az időben csaknem kizárólag fémekkel foglalkozott, a kincstári bányák réz, ólom és más bányászati melléktermékeinek forgalombahozatalát látta el. Szerepe ebben a szakmában jelentősebb volt, mint 1848 előtt, amikor csak a Bécsben székelő c

s. kir. Bányatermék Elárusító Igazgatóság bizományosaként működhetett. A magyar pénzügyminisztérium már közvetlenül Kappel útján értékesítette a kincstári fémtermékeket, úgyhogy az 1848. év folyamán a bécsi fémkereskedők is Kappeltől kényszerültek vásárolni. Ebben a minőségében szállította el az 1848. év utolsó napján a körmöcbányai pénzverde felszerelését Debrecenbe.

434 Ugyanígy ebben az időben Kappel maradandó becsű feladatot vállalt. Az előző évben ugyanis a Tiszagőzhajózási Társaság megbízásából ő rendelte meg az első tiszai hajót Sieveking londoni cégnél, amellyel ő több évtizedes kapcsolatban állott. A vételárból 2200 font sterling vált esedékessé 1848 decemberében. Kappel vállalta az összegért a készfizetői garanciát, és az átutalás a Wodianer cég londoni összeköttetései útján ment végbe.

435 Ez a hajó a „Debrecen" nevet viselte. A kormány 1849 tavaszán, Debrecenből Pestre való visszaérkezése után a pesti kereskedők által akarta áttöretni a Magyarország ellen felállított áruforgalmi blokádot. A bécsi kormány ugyanis májusban megtiltotta a Magyarországra irányuló kivitelt. Erre a Szemere kormány kereskedelmi minisztere, Batthyány Kázmér május 18-án utasítást adott Hajnik Pál központi rendőrfőnöknek, hogy „saját rendezett csempészeti 264