Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. század első felében 85-117

92 SEBESTYÉN EDE Nyolc esztendő telt el Strauss János újabb pesti szerepléséig. E nyolc esztendő alatt azonban csak Strauss lett valamivel idősebb, a pest-budai közönség nem. Most is a régi rajongással fogadták ; tudták, hogy a világ szemében milyen nagyot nőtt az első találkozás óta, ezért megbocsátották neki a műsor első részének túlságos komolyságát. Az első szám ugyanis Lindpaintner Péter koblenzi zeneszerző »A génuai nő« című operájának nyitánya volt, a második a Meyerbeer-féle »Ghibellinek« opera karéneke és zárójelenete. Ezzel aztán véget is ért a komoly zenei előadás, és megkezdődött a tánczene. Három újdonságot is hozott Strauss, három saját művet : Emlékezés Ernstre (a nagy hegedűművészre), továbbá Bécsi farsangi quadrille és Zenei napilap. A hangversenyt követő bálon nem kevesebb, mint tizenkét új darabot játszott a zenekar. Köztük volt a Donauwalzer is. A november 7-i első estét 11-én reunió követte, kétezer látogatóval. A tánc előtt a Tell Vilmos nyitányát játszotta a zenekar. Több komoly zenedarab nem is volt ezúttal. A közönség türelmetlen volt. Sürgette a táncot. A második reuniót tizenharmadikán tartották. Most kétezerötszáz hallgató jelent meg, a műsoron pedig egyetlen opera-nyitány sem volt. Néhány keringő előadása után megkezdődött a tánc. Strauss János előkelő cselekedettel fejezte be pesti szereplését. A második reuniót követő napon legszebb műsorával rendezett hangversenyt a pesti református paplak építési alapja javára. A nemes elhatározás nagyon jó benyomást tett a két város közönségére, s az est folyamán kevésbbé szenvedélyesen, de annál meghatóbban ünnepelték érte a művészt. IvANNER JÓZSEF HANGVERSENYEI. Volt tanítványának, Strauss Jánosnak nagy áikerén felbuzdulva Lanner is eljött Pestre, 1834 novemberében. Itt természetesen nem csupán a nevét ismerték már, hanem számos szerzeményét is ; a személyes megismerkedést tehát a közönség élénk érdeklődéssel és örömmel várta. Ivanner szintén hat négyfogatti batáron érkezett, mint az előző évben Strauss János, de ő nem utazott külön üveghintóban, hanem a muzsikusaival. És nem/volt ostorpattogtatás sem. Szerényen, csendben vonultak be a városba, feltűnést csak a hat egyforma és együtt haladó négyesfogat keltett. Az első hangversenyt november 6-án tartotta Budán, az Országházban, az előkelőség bálja előtt. Zenekarának harmincnégy tagja volt, hárommal több, mint Strauss együttesének. A közönség nagy melegséggel ünnepelte a bécsi muzsikusokat, főként a tiszteletet parancsoló megjelenésű ifjú karmestert, az első keringőkirályt. A műsoron, amely a hosszas ünneplés miatt csak sokára kezdődött meg, kizárólag Lanner művei szerepeltek, s a zenében járatos, helyes itéletű pest-budai közönség nyomban megérezte a két bécsi mester muzsikája közt levő jelentős különbséget. A megkülönböztetést egyébként megkönnyítette a két karmester vezénylése között levő feltűnő eltérés is. Míg Strauss János olyan mozdulatokra törekedett, amelyek a bécsi »fesch« és »schneidig« fogalomnak megfeleltek, Lanner lágyabb, nyugodtabb mozdulatokkal vezette muzsikusait. Strauss a ritmust hangsúlyozta, Lanner az érzelmet.