Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219

m HORVÁTH HENRIK 'A formakeveredést a szokásos »ajándékok« és a vétel útján gazdát cserélt fegyverek és felszerelési tárgyak is erősen előmozdították. Erre egy pár jellemző példa: Murát janicsár aga levélben megköszöni Dobó Istvánnak a 25 aranyért beküldött két sisakot.

35

) Ali basa 1583-ban Ernő főhercegnek szépen felszerszámozott lovat küld.

36

) Mint ennek a felszerelési és— ahogy későbben látni fogjuk — ruházati kölcsönhatásnak eredménye, ott áll mint tipikusan magyar, ilyennek külföldön is, elismert és utánzott fegyvernem, a huszárság, melynek fegyverzete: Zrínyisisak, kopja, szablya, a hódoltság megszűnéséig félreismerhetetlen török maradt.

37

) Jellemzően igazolja ezt a folyamatot Tiroli Ferdinándnak az Ambras-gyüjteményéből a bécsi állami (volt udvari) fegyvertárba került tornakönyve (P 5134, P 5013) az 1548 és 1557 között Prágájban, Pilsenben, Bécsben és másutt tartott »huszáros« tornajátékokról, melynek guachefestményein többek között Schwendi Lázár hadvezér ebben a már magyarrá átvedlett török felszerelésben szerepelt. Itt csak közbeyetően megjegyezzük, hogy az ezeket a fegyvertípusokat, kopját, pajzsot stb. előállító fémiparok a török világgal együtt meg is szűntek. A török fegyverkovácsok rangjára és műveltségi fokára nézve említendő, hogy egyik titkáruk és mintamesterük, Hakim effendi »birodalmi történetíró« volt.

38

) Hasonló a helyzet az ágyúöntők iparában, ahol szintén ez a hosszú harcok által előállott, szükségszerű kölcsönhatás tapasztalható. A kitűnő török ágyúkészítést jól példázza a pár évvel ezelőtt a Görgey-szobor alapjának kiemelése alkalmával előkerült, török feliratokkal díszített, hatalmas ágyúcső, mely minden tekintetben méltó párja a nyugati öntőművészet termékeinek. Egyéb török iparosokhoz hasonlóan az ágyúöntők is a. félhold uralmának végével belekapcsolódnak az új keresztény életközösségbe és felmerülnek mint Keu : S : G : (Keuserlicher Stück Giesser), mint az a bizonyos Leopold Halil, kinek egyik szépen díszített, 1717-ben öntött mozsara jelenleg a Görgey-szobor egyik sarkán áll. Szinte szolgai másolata Halil mester művének az a 12 évvel későbbi mozsár, melynek felirata elárulja: GOSS MICH ANTONI ZECHENTER K: ST: G: IN OFEN 1729. A keleti és nyugati ízlésrétegek egymásra torlódása a fémművesség egyéb területein is követhető. Nagyon szépen mutatja ezt a folyamatot az 1683-as bécsi ostromnál a török táborban zsákmányolt és jelenleg az ottani művészettörténeti múzeumban Őrizett ezüstpohár, török diadaljelekből és barokk kagylódíszekből összetett ornamentikájával. Az ötvösség különböző ágai különben is a török iparművészeti termelésben domináló szerepet játszottak. Eredeti oszmán formavilágról viszont csak nagyon korlátolt értelemben beszélhetünk. Itt is inkább a birodalom ősi kultúrájú perzsa és arab tartományainak művészete termékenyítette meg mindvégig az arany- és ezüstművesek műtevékenységét. Budán is a megszállás egész tartama alatt virágzott ez a mesterség. Már Evlia Cselebi Buda elfoglalásához írt történeti bevezetésében ismételten hivatkozik saját édesapjára mint főforrásra, azt állítván róla, hogy az ötvöscéh főcéhmestere volt, aki ugyan mint szemtanú nem jöhet számításba, azonban nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatai lehettek Budával, ahonnan értesüléseit merítette.

39

) Úgyszintén van tudomásunk Johannes Diodato örmény ékszerészről, ki