Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

22 GÁRDONYI ALBERT rendelte el. Nagyszombatból aztán Pozsonyba költöztek át, ahol állandóan megtelepedtek. A káptalan tagjait 1526 után is Óbudán találjuk, alig hihető azonban, hogy templomuk elkerülte volna az 1526. évi pusztulást. Roggendorff Vilmos császári fővezér a Buda alatti táborból küldött 1530. december 9-én rendeletet hozzájuk, melyben János király pártján álló prépostjuk vagyonának beszolgáltatására utasította őket (Pray : Epistolae procerum I. k. 366. 1.), amiből arra kell következtetni, hogy abban az időben még Óbudán tartózkodott a káptalan. Ugyanezt a káptalannak 1539 november 26-án János királyhoz intézett jelentése is igazolja, melyben az ottani fejéregyházi pálos kolostorban végzett eljárásáról számolt be. Az 1541. évi török megszállás azonban a káptalan teljes megszűnését eredményezte, mert az 1556. évi dekrétum 7. szakasza a káptalan zalai és somogyi jószágait idegen kézre juttatta. A káptalan 1526 utáni óbudai működése arra látszik mutatni, hogy templomuk mégis elkerülte a pusztulást, vagy pedig helyreállították. 1541 után azonban ez a templom sem kerülhette el a pusztulást, s rövidesen rommá lett. Ezek a rommá lett templomok aztán annyira kiemelkedtek Óbuda falusi jellegű házai sorából, hogy az egész Óbuda romjelleget nyert annak ellenére, hogy lakossága nem hagyta el s feldúlt hajlékait helyreállította. Buda és Pest környékének pusztulása azonban nem csupán az 1526. évi török dúlásnak s a Buda ellen felvonuló ostromseregek pusztításainak tulajdonítandó, hanem a végek közös sorsában is osztoznia kellett, ami azt jelentette, hogy állandóan pusztulásnak volt kitéve. Különösen Esztergom 1595. évi visszafoglalása után nehezedett rá a végek sorsa, amikor is az esztergomi vár katonái állandóan a környéken portyáztak. Az esztergomi főkapitánnyá lett Pálffy Miklósnak ugyanis nagy tervei voltak, fel akarta szabadítani a török hódoltság alól Budát s e célból rendszeresen pusztíttatta Buda vidékét, hogy a várőrség élelmezését megnehezítse. Az 1596-ban Nürnbergben kiadott »Etliche froeliche unterschiedliche Christliche Victorien wider den Erbfeind« című nyomtatvány (Akadémiai könyvtár) többek között Pálffy Miklós 1596 áprilisában kelt levelét közli, mely a következőket tartalmazza : Április 6-án Buda alá küldötte katonáit azon rendeltetéssel, hogy Budaörs és Budakeszi (die 2 Märckt Buda Zetsche und Buda Kész) lakosságát ingóvagyonukkal és marháikkal egyetemben (sampt jren Haussrath und Viehe) átköltöztessék, ami az éj folyamán meg is történt s ily módon 755 keresztény lelket költöztettek át 80 jól megrakott szekéren, amelyek elé 12, 14, 16 ökör volt fogva s ezen felül nagymennyiségű állatot is elhajtottak (dergleichen noch ein grosse Summa Hauptviehes dieses Tages bisher gebracht). Az átköltöztetett keresztények között jobbmódúak is voltak, akik jelentős mennyiségű készpénzt hoztak magukkal. Mindezeket az Esztergom és Érsekújvár közötti puszta területen (inn die oeden Flecken) telepítette le, hogy a földet műveljék (damit das Ivandt erbauet werde). Ámbár a török tudott minderről s látta is a Buda alatt elvonulókat, mégsem támadott rájuk s sértetlenül érkeztek meg. 1598 július 10-én ismét azt jelentette Rudolf királynak, hogy Buda alatt 16 mérföldnyire mindent elpusztított s egyetlen keresztény jobbágyot sem hagyott a helyén. (Takáts Sándor : Települések Esztergom vidékére. — Századok 1903. évf. 531. s kk.). Az 1598. évi budai ostrom leírását tártai-