Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 95 ünnepli, az igazságost, aki a keleti pogányságot leverte. Nem a kereszténység ellenségén, sem a keleti pogányon van a hangsúly, hanem a »I,eopoldus Ultor«-on, aki »terrorem incussit Mohamedanorum imperio«. Lipót ellenben ugyanakkor állandóan bűnösnek nevezi magát, akit számos mulasztás terhel, aki szeretne egyszerű pór lenni, mert nem bírja elviselni a felelősség súlyát. lemond a győzelmes hadvezér dicsőségéről, a Burgban imádkozik, alamizsnát oszt és egész udvartartásával kenyéren és vizén él. A franciákat, olaszokat, spanyolokat azonban nem a Habsburg uralom és Lipót dicsőségének emelése vitte a lotharingiai herceg zászlaja alá. A szent liga, a kereszténység összefogása, a nemzeti és személyes gyűlölet elfeledése és a védőbástya felszabadításának gondolata hevíti a nyugati országok lovagjait, mint egykoron a keresztes hadjáratok eszméje, bár annak élén nem a »roi de Gaule« áll, hanem a hatalmát gyarapítani akaró, hagyományosan gyűlölt Habsburg uralkodó. íme a barokk részleteiben más-más, de az egészet mégis hatalmas lendülettel egy képbe foglaló eszmevilága, amelyben a védőbástya-gondolat, ha nem is a szóképben, de a tartalmi valóságban mégis szerepel. Ebben az új valóságban hangsúlyozza egyszersmind a barokk államfelfogást annyira jellemző nyugalmi állapotot, amely a törökkel való relációban csak Buda visszafoglalása után jöhetett létre. * Buda visszafoglalásának irodalmi visszhangját az 1718. évvel, a pozsareváci békével zárhatjuk le. A politikai történet szempontjából is nevezetes ez a dátum, mert ekkor nyerte vissza hazánk területi integritását a Temesi bánság, és régi társországait a Duna és erdélyi Kárpátok közötti Kis-Oláhország, valamint Szerbia és Bosznia északi részének visszacsatolásával. Az 1699. évi karlócai béke utáni irodalom még, — bár erősen megritkulva — a felszabadító hadjárat első szakaszainak első visszhangjaként fogható fel. Ehhez az irodalomhoz a XVIII. század első évtizedében a Rákóczi-felkelés korának gyér irodalmi reflexiója járul. Általában a XVIII. században az érdeklődés külföldön már erősen megcsappant, nemcsak Buda, hanem a török kérdés és Magyarország irányában is. A karlovici béke után az érdeklődés ellanyhulása elsősorban a reális politikai kapcsolatok lazulásával magyarázható. A figyelem súlypontja az 1701. óta folyó spanyol örökösödési háború felé fordul és nem képes az érdeklődést felkelteni II. Rákóczi Ferenc mozgalma sem. Rákóczi személyét is inkább az örökösödési háborúval való kapcsolata alapján mérlegelik. Ebben a háborúban Rákóczi csupán egy esztendeig, a höchstädti ütközetig, szerepelhetett számbavehető külső politikai tényezőként. így a Rákóczi-felkelés további lefolyása a német közvélemény túlnyomó része számára is egyre közömbösebbé vált. Az érdeklődés ellanyhulása a magyarság sorsa iránt az európai világszemlélet mélyreható átalakulásából is természetszerűen következett. A szabadjára eresztett fantázia uralma a század végén már erősen megtörik, helyébe a valóságnak józanabb szemlélete lép és ezzel egyidejűleg a barokk képzelettel tápláló tényezők is nagy átértékelésen mennek át. A magyar