Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉlyETÉBŐIy (1663—1756) I33 vSánc-árok volt. Guttmann János 1737-ben tett vallomása szerint, »a mostani árok és régi akasztófa között lévő völgyet mindenkoron Horgasnak hallotta« hívni. 198 ) Kétségtelen tehát, hogy a Horgasnak nevezett vízmosásos meder a Pap Rétjének déli részén húzódott. A régi megyei akasztófa pedig ettől délre, gubacsi területen állott. A Duna-horgasán tehát, szűkebb értelemben véve, a Csepeli-Dunaág mai csepel-pestszenterzsébeti hídjától északra, a pesti határig terjedő területet, ahol »vízmosás volt és nád is termett.« tágabb értelemben véve pedig talán az ettől a Nagy-Dunáig terjedő részét érthették. Itt a »Duna-horgasán a török uralom utáni években, nem halásztanak, mivel ottan el volt süllyedve valami és nem lévén kitisztítva.« 199 ) Szabó Gergely halászlegény a Duna-horgasán »alul is halászott volna, ha a tanya ki lett volna tisztítva és az hálót kivonhatták volna, de mivel helye nem volt a kivonásra abban hattá.« 200 ) Vargha András 1695. táján »úgy hallotta Szép János névő halászgazdájátul, — és abban az üdőben Soroksáron is alól halásztak, — hogy valami malomnak tombasza lett volna a Duna-horgasán mindjárást alul a Dunában elsűlyedve, mely végett alább nem halászhattak és egyszer magok hálójok is benne megakadott.« 201 ) Gelle János »látta elégszer, midőn azon föl hajót vontatott volna, hogy a török tombáca, ki a hidat tartotta, a Duna-horgasa táján el volt súlyedve és mikor a Duna megapadott kilátszott belűle. Nem volt szinte a Duna közepén, nem a Duna szélén, hanem a Duna közepinél közelebb a partjához.« 202 ) Úgylátszik tehát, hogy a Csepel szigetet itt a Duna horgasánál a török világban egy hajóhíd kötötte össze a pesti határral. Ez a hajóhíd, — ha a közlekedési utak nem változtak, — akkor ott lehetett, ahol a XVIII. és XIX. században, az egykori katonai szénaraktár mellett, a komp járt, vagy talán a mai Gubacsi hídnál. 203 ) A Duna-horgasa közelében egy kavicsbánya is volt. 1696-ban egyes tanuk szerint »a Duna partjában lévő kőbányát a gubacsi határban tartották lenni és nem a pestiben.« 204 ) Ezt a kőbányának nevezett kavicsbányát ma már nem tudjuk, hogy hol keressük, mert később nem esik róla szó. Valószínűleg már régen elhordták azt. A határjelek bizonytalanságára már többízben rámutattunk és ezt Kovács Péter tanúvallomása ismét megerősíti. »A fatens még török világban Némedin volt pásztor. Akkor rét nem volt (értsd a Pap Rétjére). Határt nem tudott török üdőben is és sehol sem tud Pest és Gubacs között, de azt sem tudja, hogy Duna-horgasa határ legyen, avagy mellette valami hányás, hogy lett volna. Még az előtt pásztorkodott, midőn Bécs alá ment a török. Buda vétele után pedig mindenkoron pestiek bírták és bírják ma is. Revocat: nem tudja ki bírta Buda vétele után.« 205 ) A tanú tehát semmi biztosat nem tudott, amit tudott vagy sejtett, azt is visszavonta. A régi határok megállapításánál ezen a részen is az egyszerű pásztoremberek vallomásai alapján jártak el. Cseszko Istvánnak »Juhász János még török világban is a Sánc-árkot mutatta Pest és Gubacs között való határnak. Török világ után is mutogatta Juhász István, Juhász János fia, de bizonyosan nem mondhatja, hogy valóságos határ légyen.« 206 ) Akadtak ugyanis kisebb-nagyobb földhányások, amelyek azt a látszatot keltették, hogy határjelek és ezekre hivatkoztak a tanuk és a perben állá
