Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
m DR. I,UX KÁLMÁN 1739-ben keztek hozzá az északi torony építéséhez, melyet a következő évben a délihez hasonló kivitelben teljesen befejeztek. Zsindelyfedeles sisakjára az isteni gondviselést jelképező szemet a háromszögben szintén alkalmazták. A tornyok süvegeit 1795-ben Fessl János György ácsmester tervei szerint átalakították és XVI. Lajos stílusában tartott díszítő motívumokkal elhalmozva, aranyozott fesztonokkal, lombfűzérekkel, pálmalevelekkel, levélsorokkal és rozettákkal gazdagon ékesítve vörösrézlemezzel fedték. 1 ) Ekkor nyerte a templom nyugati homlokzata mai alakját. A XIX. század közepén építették körül a templomot a folyó év tavaszán lebontott árusítóboltokkal. Valószínűleg ekkor építették a már említett, de régebben lebontott csúcsíves kápolnát is a szentély keleti falán levő Szent Flóriánszobor fölé. 2 ) A barokképítkezés a templomhajóban teljesen megtartotta az eredeti gót építkezés szakaszbeosztását, de a hajónak eredetileg háromhajós csarnoktemplom módjára kialakított és a szentélybeliekhez hasonló kötegpillérekkel sűrűn beépített terét egyetlen nagy dongával boltozott egységes üres térré változtatta át. A hajóhoz kétoldalt hozzáépített alacsonyabb kápolnasorokat vastag falakkal külön kápolnákra osztották fel, melyek egymással csak keskeny átjáró ívekkel voltak összekötve. Az oldalkápolnáknak a hajdani gót boltövek helyén épült vastag elválasztófalai szerkezeti hivatást töltenek be, mert tömör támpillérként fogják fel a főhajó hatalmas boltíveinek óriási súlyát. A templom hajója a melléje épített alacsonyabb kápolnasorokat is beszámítva a gótikus időben szerkezetileg öthajósnak számított, melyből a hajó magasan kiemelkedő tere háromhajós csarnoktemplom benyomását keltette. Ebben az időben a boltozatszakaszok arányosak voltak. A boltozatmezők a négyzethez közel álló derékszögű négyszögeket alkottak. Ez az arány megváltozott, mikor a barokkátépítéskor a középső rész belső pilléreit eltávolították és régi háromhajós terét egyetlen dongaboltozattal hidalták át. Minthogy az új barokkboltozat övei a régi gótikus boltozatszakaszoknak megfelelő helyekre kerültek, ma közel látszanak esni egymáshoz, s aránylag keskeny sávokra osztják a széles dongaboltozatot. A barokk művész, ahol nem volt megkötve a keze, mindig tágas és nagy térhatásra törekedett ; azért szokatlannak látszott a belvárosi templom hajójának térmegoldása, melyet barokk szemszögből tekintve kontármunkának lehetett volna ítélni. Az új feltárások most bebizonyították, hogy a XVIII. századbeli építkezés mestere azért nem érte el a barokk művészetben megszokott szép térarányokat, mert a régi középkori támpillérrendszert használta fel és annak szerkezeti követelményeihez igazodott. Az árusítóboltok lebontása után az északi oldalon kezdődött az archeológiai vizsgálat. Az északi toronynál látható faragott kŐtámpillérek vonták magukra itt legelőbb a figyelmet. A nyugatról keletre számított második támpillér szokatlanul, nem a torony sarkánál áll, hanem északi falsíkjának tengelyéhez közel, a zenekórushoz vezető lépcső ablaka mellett emelkedik s a torony szempontjából nyilván semmiféle szerkezeti szerepet sem tölt be.
