Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - KUBINYI ANDRÁS: Székesfehérvár helye a késő középkori Magyarország városhálózatában, valamint Fejér vármegye központi helyei között
siasságáról. 32 Ezt el is lehetne fogadni, hiszen én a centralitási vizsgáltam, igaz, ebből vontam le várostörténeti következtetéseket. Ezért meg kell nézni az L, II., és IV. centralitási kategóriák nélkül a királyi szabad városok pontszámának alakulását. így a sorrend - Kolozsvár nélkül, ahol csak az összeget ismerjük - a következő: Kassa 43, Pozsony 41, Buda 40, Sopron 35, Pest, Szeged és Székesfehérvár 34-34, Bártfa 30, Eperjes 29, Asszonypataka 27, Esztergom és Lippa 26-26, Kisszeben 14. Ebben csak Buda alacsony helye látszik érthetetlennek, viszont Székesfehérvár még mindig jelentős, egy szinten áll Pesttel és Szegeddel, és megelőzi a tárnoki város Bártfát és Eperjest. Véleményem szerint az igazgatási központok városfejlesztő erőt képeztek, és ezért továbbra is figyelembe kell őket venni, azonban hasznos az ezen kategóriáktól eltekintő számítás is. További problémát jelent a forrásanyag hiánya a céhekről ott, ahol nem maradt fenn a város levéltára. Ha Magyi János pesti jegyző nem másolta volna be 11 városi céh kiváltságlevelét formulas könyvébe, Pesten csak egy céhről tudnánk. 33 Rimaszombat levéltárában a korábban ismert két céh helyett négyre talált okleveleket Kollmann Örs László. 34 így kissé valószínűtlen, hogy csak egy céhe lett volna Székesfehérvárnak. A város jelentőségét mutatja viszont, hogy ezek kiváltságlevelét vette át nemcsak a közeli Pápa, hanem a távoli Szatmár is, a kora újkorban pedig Sárvár. 35 Székesfehérvár kereskedelmi központ is volt. Nem véletlenül vettek részt a fehérváriak a 15. század második felében a két nagyváradi vámperben. 36 Sokadalmaik nagy jelentőségét önmagában is igazolja, hogy bekerültek Meder kereskedelmi kézikönyvébe. 37 Az oklevelek mind a négy sokadalomról megemlékeznek, és ezekből kiderül, hogy az egész ország területéről, sőt külföldről is látogatták azokat. Tudunk nagyszebeniekről és brassóiakról. 38 A Háromkirályok ünnepén tartott vásáron négy bécsi polgár 5 hordó vizát vett, amelyet Magyaróvárott a pozsonyiak, soproniak és nagyszombatiak 1523-ban lefoglaltattak. 39 1451ben egy pozsonyi polgár május 12-i levele nyilván a jövendő május 30-i vásárra vonatkozik. 40 1431ben a Szent István-napi vásárra utaztak kismartoniak, akiktől Póknál ezer forint értékű posztót, ruházati cikkeket és ezüstedényeket raboltak el. 41 A Szent Imre-napi országos vásárral kapcsolatban 1429-ben Tolna megyei jobbágyokat említenek. 42 Valószínűleg 1443-ban raboltak el az Imre-napi vásárra menő vasváriaktól 12 vég kölni posztót. 43 1495-ben a Szent Imre-napi sokadalomra utazó budai polgárokat támadtak meg. 44 Ha csak Bécset vesszük, az is légvonalban 180 km-es távolság, Brassó pedig 570. Ez már önmagában mutatja a koronázóváros és sokadalmai jelentőségét. A sokadalomtartó helyek között nyilván nagy különbségek adódtak. A Szabolcs megyei (Tisza)Lök falut a maga évi öt vásárával 45 össze sem lehet 32 Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből. (Dél-Alföldi Évszázadok 20.) Szeged, 2003. 91-93. 33 Kubinyi: Városfejlődés és városhálózat, i. m. 23. 34 Kollmann Örs László: Rimaszombat középkori története. In: Analecta Mediaevalia I. Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor. H.n., 2001. 134-141. 35 L.26.J. 36 Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén. In: Tanulmányok Budapest múltjából, 15.(1963) 190-193. A fehérvári polgárok érdekeltek voltak az erdélyi kereskedelemben is. 1450-ben egy bizonyos „Kowachbyro" Székesfehérvárról bizonyára adósság miatt le akarta foglaltatni mindenütt az országban a nagyszebeniek áruit. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. V. Bd. Bearb. Von Gustav Gündisch. Bukarest, 1975. 303-304. 37 L. 27. j. 3S Urkundenbuch, i. m. IV. 1937. 632-633., 635. 39 Df. 243529. 4n Df. 242354. 41 Sopron vármegye története. Oklevéltár. II. Szerk. Nagy Imre. Sopron, 1891. 179-180. 42 Zichy Okmánytár, VIII. 401. 43 Dl. 92964. (1444) és Dl. 93033. (1446) A két oklevél feltehetően ugyanarra az ügyre vonatkozik. 44 Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban. I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 12121526. Készítette Kóta Péter. (Vas megyei Levéltári Füzetek 8.) Szombathely, 1997. 180. 552. sz. 45 Kubinyi: Városfejlődés és városhálózat, i. m. 76.
