K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - A múzeum tevékenysége a 60-as években (1961-1972)

lennek" tartja. Egyúttal újabb tájékoztató jelentést kért az egész intézményre vonatkozóan a további évek tudományos kutató, gyűjtő, kiállításrendező és propaganda tevékenységével kapcsolatos tervekről, feladatokról. Indoklásként megállapította, hogy „a BTM - az utóbbi években - szorosan felzárkózott a főváros egyéb országos múzeumainak sorába. Az a tény, hogy a többi kulturális intézményt megelőzve először költözött be a budai várpalotába, népművelési szempontból kiemelkedő helyzeti előnyhözjuttatta a Múzeumot. ... A közelgő centenáriummal kapcsolatos tudományos és népművelő munka jelentékeny része is a Múzeumra hárul. A Fővárosi Tanács a Múzeum megnövekedett feladataihoz és jelentőségéhez mérten, törekszik az anyagi feltételek biztosítására, de egyúttal elvárja, hogy a munka lendületében megtorpanás ne következzék be, az intézmény minden megnyilvánulása továbbra is öregbítse a főváros múzeumának rangját és tudományos tekintélyét, ugyanakkor példamutatóan lássa el népművelési feladatait is." Az újabb felterjesztés történeti áttekintést adott a Múzeumról és tevékenységéről, majd megjelölte a feladatait: a „Budapest Története" monográfia további munkálatai; a főváros centenáriumára való felkészülés; a legújabbkori gyűjtés elveinek, módszereinek kidolgozása és gyakorlati alkalmazása; a topográfiai és forrásközlő munkák folytatása; a Vármúzeumban népművelési, kiállítási program megvalósítása, Aquincum és a Kiscelli Múzeum rekonstrukciós munkáinak irányítása és lebonyolítása; Óbuda szanálásával kapcsolatos feladatok ellátása. Megállapította, hogy a BTM a többi országos múzeumhoz viszonyítva „anyagilag és létszám szempontjából kellően dotált múzeum", de tárgyvásárlás, kutatói támogatás kérdésében rosszabb helyzetben van a többinél. Az új feladatok, mint az új- és legújabbkori gyűjtés, feldolgozás szélesítése a jelenlegi létszám mellett nem megoldható. A propaganda és közönségszervezés személyi problémáit is meg kellene oldani, a kiállítási program megvalósításához pedig egy „jól szervezett technikai apparátus" létrehozása szükséges. Megoldandó feladat az Ös- és Ókortörténeti Osztály helyzete is. A felterjesztés kitért az ideológiai helyzetre: a tudományos munkatársak közül többen járnak a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre a marxista képzettség megszerzése céljából, a többiek pedig az intézményben folyó oktatásban vesznek részt, amelyet a pártszervezet fog össze, és a témákat igyekszik az intézmény munkájához kapcsolni. A pártszervezet tevékenységét így jellemezte: „A pártszervezet benne él az intézmény életében, a fő kérdésekben, az emberek ügyesbajos dolgaiban állást foglal, segít az intézmény feladatainak megvalósításában."

102 Még egy fontos esemény zajlott 1970-ben a BTM-ben: a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya a Fővárosi Tanács Népművelési Főosztályával felügyeleti vizsgálatot tartott a Múzeum népművelési munkájának felmérése és ellenőrzése céljából, a budai várpalotába történt beköltözés óta eltelt időszakra vonatkozóan. A vizsgálat április 15. és november 1. között zajlott, három fő szempont szerint: 1.) A Múzeum népművelési munkája a főváros népművelési tevékenységében. 2.) Ismeretterjesztés - közönségkapcsolat - propaganda. 3.) Reprezentatív hatásvizsgálat a közönség körében. A megadott szempontok alapján a kiállítások és az írásos ismeretterjesztő munkák értékelését Kovrig Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum) vezetésével Kovács Éva (Szépművészeti Múzeum), Temesvári Ferenc (Magyar Nemzeti Múzeum), Gergely Ernő, Borcczky László (Központi Múzeumi Igazgatóság művészeti tervezője) végezte. A vizsgálat kiterjedt a Múzeum összes kiállítására, amelyekről - kisebb hiányosságok megállapítása mellett pozitív véleményt alkotott, és magas színvonalúnak tartotta a BTM tudományos és népművelési tervét.

103 A Központi Múzeumi Igazgatóság propaganda és közönségszervezési kérdéseket vizsgáló szakemberei azonban hiányolták a körültekintőbb tervezést, az időszaki kiállítások távlati, átgondolt programját, a tárlatok célzott propagandáját, az egyes kiállításokhoz kapcsolódó és a Múzeum jellegéhez illeszkedő programokat, rendezvényeket, a széleskörű terjesztésre alkalmas ismeretterjesztő propagandaanyagot. Javasolták, hogy a népművelési szempontok folyamatos érvényesítése céljából hozzon létre a BTM népművelési és kiállításrendező csoportot. Az 1971. április 19-i jelentésükben megállapították, hogy a népművelési programok terén kevés az önálló kezdeményezés, kevés a rendezvény, a társadalmi és tömegszervezetekkel, kulturális intézményekkel szűkkörüek a kapcsolatok, a kiadványok megfelelőek, de kevés a népszerűsítő. A munkatervek pedig nem utalnak továbblépésre, új célokra, hanem ismétlődő megfogalmazásokat tartalmaznak. A látogató közönség körében végzendő reprezentatív hatás- és szociológiai vizsgálat elvégzésére a Művelődésügyi Minisztérium megbízta Vitányi Ivánt és munkatársait, Makara Pétert és S. Nagy Katalint. A vizsgálatot a várpalotai, az aquincumi és a kiscelli kiállításokon végezték. Jelentőségét hangsúlyozza, 102 BTM KI. 18/2/4/1970. nov. 19., dec. 16.; BTM A ltsz.: M. 276-83. 103 BTM KI. 325/1970. máj. 6.; BTM A ltsz.: M. 288-83.; Jelentés a BTM népművelési munkájáról a kiállítások értékelése alapján. 1971. KOI A.