Hanny Erzsébet: Buda 1686. évi vissza vívásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának gyűjteményében (Monumenta Historica Budapestinensia 9. kötet Budapest, 1998)
Buda visszavívásának emléke az irodalomban és a művészetben
mintára - a 17. században vált. Készült érem a török ellenes csatáknak, a várak ostromainak, s nem utolsó sorban Buda visszavívásának emlékére. A képző-, és iparművészet más ágazataiban - a festészetben, szobrászatban, a mindennapi használati tárgyak díszítésében 29 - is kifejezésre jutott az általános érdeklődés. Készültek monumentális festmények, kisplasztikák. Magyarország a felszabadító háborúkban nem vett részt egyenrangú félként, szerepére - kevés kivételtől eltekintve - sem az írott, sem a tárgyi emlékek nem tértek ki. A hadicselekmények hazai visszhangjai is messze elmaradtak a változatos európai reflexiók mögött. Mindössze három olyan magyarországi műalkotás ismeretes, melyeket közvetlenül e történeti esemény ihletett, s vannak olyan nagyszombati kiadású kalendáriumok is, melyek a török háborúkhoz kapcsolódó rézmetszetű címlapokkal jelentek 31 meg. Nemcsak egyházi, hanem világi intézmények is figyelemmel kísérték a Buda alatt zajló eseményeket. Több országban hirdettek költőversenyt, olyan irodalmi alkotások létrehozására, melyekben a Kereszt Félhold feletti 32 győzelmét, az ostromlók vitézségét, a harcokat énekelték meg.' A török időkről írni ebben az időszakban egyébként is általános divat volt. A költők egy-egy Budáról szóló költeményt okvetlenül beiktattak versesköteteikbe. Az olasz Akadémia felhívására is készültek középszerű, illetve annál nem sokkal jobb költemények, ódák, üdvözlő szonettek, Tassot idéző eposzok. Az irodalomtörténészek mintegy 2000-re teszik a Budáról 33 és a török harcokról írott olasz költemények számát." Ezek nem csak témájukban hasonlítanak egymásra, hanem abban is, hogy a magyarok szerepéről, a visszafoglalásban részt vett hazai személyekről egyáltalában nem emlékeznek meg. Ezekben a költeményekben a nemzeti jelleg teljesen háttérbe szorul a legitimációs és vallási jelentőséggel szemben. Ugyanezen szellemben nyilatkozott meg az olasz sajtó és publicisztika is, amely híradásainak nagy részét német forrásból merítette. Forrásaink között kiemelt helyet foglalnak el ebben az időben létrejött térképek, grafikák. Német és olasz, francia és németalföldi hadmérnökök, rézmetsző mesterek készítették - a korábbi gyakorlattól eltérően már a helyszínen - a jelentésekhez és más hadi célokra használt iratokhoz, de történeti tárgyú kiadványokhoz is az erődítéstérképeket, városalaprajzokat, látképeket. A kor szokása szerint a nagyobb ábrázolásokat önállóan is megjelentették, leginkább úgy, hogy a metszetekhez rövid magyarázó szöveget ragasztottak. Imigyen ezek röplapokként is felhasználhatóak lettek, és számos variánsban láttak napvilágot. Természetes, hogy a mérnöki ábrázolás szigorú szabályai szerint készült alaprajzok és tér-
