Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Későhalomsíros — korai urnamezős korszak - I. fázis

szakaszokra, csupán néhány korainak minősülő bronz alapján következtethetünk a foglalás első etapjára, majd az ezt követő fejlődés első, komolyabb változásait már az UK típusok feltűnése jelenti. A korábban felsorolt lelőhelyek egy részének leletei között e jellegzetességek már megfigyelhetők. KÉSŐHALOMSÍROS - KORAI URNAMEZŐS KORSZAK - I. FÁZIS Közép-Európában szinte mindenütt, így természetesen a középső Duna vidéken is megfigyelhető már a Reinecke szerinti BC periódus végső fázisában az urnamezős fejlődés számos előjele. J. Rihovsky a dél-morvaországi későhalomsíros leletegyüttesekben vázolta fel e fejlődés folyamatát, határozottan tagadva a lausitzi kultúra feltételezett jelentős szerepét az umamezős fejlődés kibontakoztatásában. Szerinte az új elemek jelentkezése fokozatosan figyelhető meg, és általában nincs éles törés, ill. határ a BC és a BD periódusok között. A korszak településeinek mesterséges védművekkel való erődítése nem egy új népesség jelentkezésével, a lausitzi expanzióval áll kapcsolatban, hanem belső politikai bizonytalanságot tükröz. Éppen ezért az e korszakban földbe kerülő kincsleletek mögött sem tételez fel háborús eseményeket.

83 Teljesen új elem volt Dél-Morvaország későhalomsíros korszakában a hamvasztás rítusa, amelyet a kerámia és fémművesség új típusai kísértek. Döntő jelentőséggel bír, hogy az új elemek már akkor jelentkeztek, amikor az umamezős kultúra még nem is létezett. Az anyagi kultúra változását kísérő új formák Rihovsky szerint még a halomsíros kultúra klasszikus szakaszában kialakultak, majd a BD periódustól általánossá váltak, de ekkor már az umamezős kultúra keretei között. Ez Dél-Morvaországban a Bluíana horizontot jelenti. Bluclna valószínűleg egykorú az északausztriai Herzogenburggal, amely ugyancsak a legkorábbi urnamezős fázist jelenti.

84 Észak-Horvátország területén két jelentősebb halomsíros temető, Virovitica és Sirova Katalena, mindkettő a Drávától közvetlenül délre helyezkedik el, képviseli az urnamezős fejlődés legkorábbi szakaszát. A szomszédos Szerémségben a Surcm-Belegis-Ilandza temetők köre már alapvetően eltér, elsősorban erőteljes középső bronzkori hagyományai miatt az előbb felsorolt területek korai UK anyagaitól, annak ellenére, hogy ugyanazt az időszakot képviseli.

85 Kelet-Magyarországról a pilinyi kultúra fiatalabb szakasza, valamint a Berkesz-Demecser csoport említhető ebből a korszakból.

86 Az észak felől szomszédos Délnyugat-Szlovákiában az ún. proto- Cseke (í aka), a korai Cseke kultúra határolódik el, amelynek genetikai gyökerei a szlovák kutatók véleménye szerint a Salka típusú temetők körébe nyúlnak vissza.

87 A fent idézett leletcsoportokból világosan kitűnik, hogy a Kárpát-medence nyugati térsége körüli övezetben, szinte mindenütt fellelhető az urnamezős fejlődés legkorábbi horizontja, amelynek egyidejűségét számos bronztípus vagy ennek hiányában a kerámia formai és ornamentális jellegzetességei bizonyítják. Az esetek többségében új temetkezési rítus — a hamvasztás — kíséri a formai azonosság számos megnyilvánulását. E korszak vezérleletei kétségtelenül az itáliai körbe visszakövethető Peschiera, ill. a dél-németországi Riegsee bronzok. Mindkét tárgycsoport megelőzi a régibb urnamezős korszak bronzait, ugyanakkor elvétve már találkozunk velük a megelőző fejlett halomsíros kultúra leletanyagában is. E tárgyak között elsősorban a R. Peroni által elhatárolt B és C, valamint Rixheim típusú tőrök, korai nyélnyújtványos és nyéllapos kések, bordázott tömör karperecek, nyomott, gerezdéit gömbfejű (mákfejú), duzzadt, rendszerint díszített nyakú tűk, nyélnyújtványos kardok (I/a és Il/a típusok), rombikus lándzsacsúcsok, valamint más, területenként változó típusú, de hasonló korú bronztárgyak e sajátos korszak félreismerhetetlen kísérői. Természetesen a kcrámiaművesség is tükrözi a fémművességben tapasztalt változásokat. A pilinyi kultúrában pl. a második fejlőuesi szakaszban egyre gyakoribbá válnak a sűrű árkolással díszített tálak, korsók, csészék stb., sőt a kultúra végső etapjában már határozott umamezős jellegzetességek figyelhetők meg, pl. a tálperem, urnaperem síkozása, bögrék magasra húzott füllel stb.

88 Uj elemekkel találkozunk Berkesz-Demecser fazekasságában, s tulajdonképpen ugyanezt mondhatjuk el a szerémségi Surcm-Belegis-Ilandza kerámiájáról, mindenekelőtt ennek korai szakaszáról.

89 Az észak-horvátországi Virovitica kör edényei kétségtelenül a halomsíros hagyományokat őrzik, s a Bakony vidékéig kísérhető párhuzamos típusok minden kétséget kizáróan a legkorábbi urnamezős fázisba keltezik ezeket, mint ezt a leletet közlő K. Gasparini már korábban megállapította.

90 A dél-morvaországi Blucïna bronzai a Peschiera -Riegsee leletek körét idézik, a kerámia viszont a hengeres nyakú, öblös, kihajló szájperemű urnák, árkolt vállú korsók, s nem utolsó sorban a kettős csonkakúpos urnák már urnamezős típusok. Különösen ez utóbbi edények alapján gyaníthatjuk, hogy nem lehet teljes egészében kiiktatni a lausitzi kultúra szerepét sem e fejlődés folyamatából.

91 Ugyenezt erősíti meg az észak-ausztriai Leobersdorf, amelynek leletanyaga eléggé eltér a Baierdorf típusú, ferdén árkolt kerámiák körétől.

92 Leobersdorf valószínűleg Herzogenburggal egykorú, s ez utóbbi lelet vízszintesen síkozott edényei az urnamezős fejlődés legkorábbi szakaszát képviselik.

93 A Kárpát-medence nyugati felének későbronzkori fejlődése természetesen nem volt elszigetelve környezetétől. Erre korábban már utaltunk, amikor a továbbélő vagy későhalomsíros leletcsoportokat elhatároltuk az említett tér-