Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Endrődi Anna - Horváth M. Attila: Kora bronzkori arany korong Csepel-szigetről = Early Bronze Age gold disc from the Csepel Island 21

BUDAPEST RÉGISÉGEI XL. 2006. ENDRŐDI ANNA-HORVÁTH M. ATTILA KORA BRONZKORI ARANY KORONG CSEPEL-SZIGETRŐL A Csepel északi szigetcsúcsra (Nagyduna sor) tervezett, Központi Szennyvíztisztító telep 29 hektárnyi területén, a műtárgyak építését megelőzően 2004-ben próbafeltárást,

1 majd 2006-ban megelőző feltárást végeztünk. Az eddig feltárt, mintegy 120000 négyzetméternyi területen eddig majd 800 objektum került elő. Többségük előkerülésére a Csepel-sziget más területein korábban elvégzett ásatások eredményei alapján lehetett számítani, a jelenlegi feltárás azonban számos újdonsággal is szolgált. (1. kép) A terület geomorfológiai viszonyai számos őskori kultúra megtelepedésének kedvező feltételeket teremtettek. Nagyjából az óholocén vége felé következhetett be a Duna völgyének a többé-kevésbé a mai geomorfológiai viszonyoknak megfelelő átalakulása. A medersüllyedés legfontosabb következménye a Duna Budai-hegység felé elmozdulása és ennek a jelenkorig való megmaradása lehetett. A pleisztocén elején szárazra került Budai-hegység meghatározta a Duna folyó lefutását, így az ártéri területek elhelyezkedését is. Budapest területén a Duna mindkét partján megfigyelhetők az ártéri szintek.

2 Csepel-szigeten a Szabad kikötőtől északra fekvő rész a magas ártérhez tartozik, de sűrűn szabdalják az alacsony ártérhez tartozó holtmeder-ágak, amelyeket a régészeti munkáink során is megfigyeltünk. A mai Duna-parthoz legközelebb eső szelvényekben, a mai felszín alatt mintegy 1,5-3 m vastag, salakos, feltöltés alól került elő a termett talaj. Az agyagos, iszapos rétegekről egyértelműen kimutatható volt, hogy a Duna természetes hordalékaként kerültek a helyszínre, így kultúrréteget nem tartalmaztak. Ugyanakkor valamennyi szelvényben igen jelentős mértékű, több esetben erősen szennyezett újkori feltöltés volt megfigyelhető,- amelynek mértéke többnyire az eredeti talajszint egyenetlenségeitől is függött-, ez sok esetben a területen lévő régészeti objektumok pusztulásához, roncsolódásához vezetett.

3 Kutatásaink alapján elmondható, hogy a horizontális stratigráfia összetevőit a középső rézkori Furchenstich kultúra telepjelenségei, a korabronzkori Harangedény-Csepel csoport sírjai, Nagyrév kultúra temetkezései és telepjelenségei, a késő bronzkori Urnasíros kultúra település objektumai, vaskori - kelta temetkezések és település nyomok, valamint az Árpád-kori falu objektumai alkotják. A Csepel-szennyvíztelepi 2004-ben, majd 2006ban folytatott feltárások során 233 bronzkori objektum került felszínre, melyből 220 a korabronzkori Harangedény-Csepel csoport és (kisebb számban) a Nagyrév kultúra, 13 a későbronzkori urnasíros kultúra emlékanyagát reprezentálja. A Harangedény-Csepel csoport - más közép-európai harangedényes csoportokkal egy időben - a Kr.e. 3. évezred közepén (a magyarországi terminológia szerinti kora bronzkor 2. időszakban) jelent meg, Budapest és Csepel-sziget térségében, (néhány kivételtől eltekintve) egy szűk Duna-menti sávban (1. kép 1.). Az elsősorban a csontvázas és szórthamvasztásos sírok mellékleteként megjelenő jellegzetes harangedényes „package" elemek (harangedények, réztőrök, csuklóvédők, V-furatú csontgombok) egy viszonylag rövid időszakra korlátozódnak, a csoport anyagi kultúrája (álláspontunk szerint) beolvadt a nagyrévi kultúrába. Harangedény-Csepel csoport és a vele egyidős kultúrák (Somogyvár-Vinkovci, Nyírség, korai Maros) kialakulásával párhuzamosan, a gazdálkodásban és életmódban megindult folyamai, valamint a vallásos élet egyes jelenségei viszont hosszabb időszakra, egészen a középső bronzkor végéig meghatározóak maradtak.

4 A Harangedény-Csepel csoport Csepel-szigeti lelőhelyei a Duna mindkét partján - a nyugati oldalon Tököltől az északi szigetcsúcsig, a keleti par1 HORVÁTH 2005.177-186. 2 HORVÁTH-MINDSZENTY-KROLOPP 2006. 3 HORVÁTH-ENDRŐDI-MARÁZ 2007. 4 ENDRŐDI-GYULAI-REMÉNYI 2007.146-150. 21