Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

T. Bíró Katalin: New data on the utilisation of Buda hornstone in the early bronze age = Új adatok a budai szarukő korabronzkori hasznosításáról 131-143

KATALIN T. BÍRÓ UJ ADATOK A BUDAI SZARUKO KORABRONZKORI HASZNOSÍTÁSÁRÓL Budapest területe, és közvetlen környéke viszonylag szegény pattintott kőeszközök készítésére alkalmas nyersanyag forrásokban. A ma már nem létező rákosi limnoopalit lencsétől eltekintve, „szálban álló" nyersanyagféleségek közül egyedül a budai szarukő volt alkalmas pattintott kőeszközök készítésére. Ez a nyersanyag a felső triász korú dolomit feltárásokban ma is megfigyelhető és gyűjthető a budai hegyekben, így az Ördögorom csárda környékén vagy a farkasréti temető mögött elhelyezkedő domboldalban. A kőzet jól ismert a geológiai szakirodalomban: a Litotéka gyűjtemény egyik legrégebbi darabja innen származik,

1 Budapest környékének földtani leírásában kiemelten szerepel.

2 Részletes ásványtani, kőzettani vizsgálatát 1936-ban tette közzé Károly Erzsébet; az ásványtani feldolgozás modern revízióját szakdolgozati munkájában végezte el Kiss Viktória.

3 Nem kevésbé jelentős a budai szarukő szerepe a régészeti anyagban, bár erre viszonylag későn és ellentmondásosan figyelt fel a kutatás. Az első egyértelmű adat kétségkívül az érdi középső paleolit telep kőanyagának feldolgozásakor vált ismertté. Dienes István, a telep anyagának kőzettani feldolgozásakor két fő komponenst határozott meg a leletanyagban: közeli, „Helvéti" korú kavicsrétegekből származó kvarcitot és felső-triász (budai) szarukövet. Ez utóbbi az igényesebb, jobban megmunkált eszközök készítésére szolgált.

4 A Magyar Állami Földtani Intézetben az 1980-as években folytatott rendszeres kőeszköz-nyersanyag kutató program során többször is felkerestük a budai szarukő feltárásokat. A legfontosabb adatok, Baló Zsolt bejelentése alapján, ekkor kerültek elő, aki a területen agancsból készült bányászeszközt talált. A leletet illetékességi okokból a Budapesti Történeti Múzeumba került, ahol Gáboriné Csánk Veronika - a korábban Vadász Elemér által is megfigyelt - bányahelyen ásatásokat kezdett. Az eredmények csak rövid közlemények formájában jelentek meg.

6 G. Csánk Veronika szerint a bánya egyértelműen a középső paleolitikumra keltezhető, amit C-14 adat és közvetett bizonyítékként a középső paleolit hasznosítás (Érd) támaszt alá. A bánya korával kapcsolatos más elképzeléseket többen is megfogalmaztak, amelyek egy része nyomtatásban is megjelent.

7 Valószínűleg arról a jelenségről van szó, ami a nyersanyaglelőhelyeknél egyáltalán nem szokatlan: a területen több periódusban is működött őskori bánya, melynek nyomait egymástól nagyon nehéz elkülöníteni. A bányahely jóval fiatalabb korú őskori hasznosításával kapcsolatos bizonyítékok a nyolcvanas évek végétől kezdődően egyre inkább gyarapodtak. Ahogy egyre jobban megismertük az őskori pattintott nyersanyagokat és ezek régészeti elterjedését, a középső paleolitikum mellett egy újabb, jelentős felhasználási horizont bontakozott ki, mégpedig a késő rézkor-kora bronzkor idején. A Budapest területén előkerült badeni és korabronzkori kőeszköz leletegyüttesek domináns nyersanyaga a budai szarukő. Ezt a megállapítást a Kalicz Schreiber Rózsa Csepel-Hollandi úti lelőhelyének kőeszköz anyagának vizsgálata során lehetett bizonyítani. Ezt követően a budai szarukövet későrézkori (Medve u., Káposztásmegyer;) további korabronzkori (Szigetszentmiklós-Üdülősor) és középső bronzkori (Bölcske-Vörösgyír, Százhalombatta-Földvár) is azonosítottuk. A dolgozat tárgyát képező új leletek tovább erősítik és egyben árnyalják a budai szarukő felhasználásáról kialakult képet. 2001-ben, Budapest XI. kerület Albertfalva lelőhelyen Endrődi A. nagy felületen a Harangedény-Csepel csoport fiatalabb fázisának települését tárta fel. A leletanyag a bronzkorban ismert lelőhelyek között kiemelkedően gazdag kőanyagban, pattintott kőeszköz anyagban is. Az előzetes vizsgálatok szerint a lelőhelyen a budai szarukő aránya 70%, a pattintott kőeszközök között ez az arány 81%. Miután a lelőhely anyagának vizsgálata még folyamatban van, a tényleges számok még módosulhatnak, de összességében elmondhatjuk, hogy a budai szarukő a lelőhely meghatározó, domináns nyersanyaga. A mennyiségében is figyelemre méltó leletanyag további érdekes kérdéseket vet fel. Az alapjában töredékes, gyenge minőségű triász szarukőből esetenként igen finom megmunkálású eszközök készülnek, ahol a nyersanyag is „szokatlanul" jónak tűnik. Egyes esetekben feltehetően pörkölés nyomokat figyelhettünk meg a kőeszközökön. A kőeszköz technológiai szakirodalmában ismert fogalom a hőkezelés „heat treatment", amellyel a viszonylag gyenge minőségű kőanyagot hő hatásával feljavítják (1. kép). A budai szarukő késő rézkori/bronzkori gyakori felhasználásának egyik tényezője lehetett a hőkezelési ismeretek elterjedése, ami a fémművesség fogásainak egyik hozadéka lehetett. A hőkezelés tényét további, elsősorban kísérleti módszerekkel szeretnénk objektív módon is igazolni. Valószínűleg az előkészítés fázisában keletkezett az a kizárólag budai szarukőből álló - kisebb raktárlelet, amely az albertfalvai lelőhelyen az 1014. számú objektumból került elő (2. kép). A kerek barna betöltésű gödörben, melyből összességében is nagy mennyiségű leletanyag került elő, a gödör betöltésének felső harmadából egy kihajló peremű, szalagfüles korsóban 22 darab budai szarukő szilánk és penge volt.

13 A lelőhely egyébként látótávolságra van a Farkasrét-Denevér utcai kitermelőhelytől, azzal való közvetlen összefüggése nyilvánvalónak tűnik. Hasonló jellegű leletanyag már a Csepel-Hollandi úti lelőhelyről is került elő.

9 A közelmúltban Endrődi Anna másik ásatásából is került elő ilyen raktárlelet: Budapest XXI. kerület Csepel, II. Rákóczi E út lelőhelyen a Harangedény-Csepel-csoport telepnyomai és sírjai fel136