Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Endrődi Anna: New data on the late copper age and early bronze age settlement history of Budapest – Csepel Island = Újabb adatok Budapest Csepel-sziget késő rézkori és kora bronzkori településtörténetéhez 115-129

ANNA ENDRŐDI UJABB ADATOK BUDAPEST, CSEPEL-SZIGET KESO REZKORI ÉS KORA BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ A Csepel-sziget északi csúcsán egy gázvezeték nyomvonalán, valamint a korábban az MO autóút déli szakaszán végzett régészeti kutatások, leletmentések során, teljes keresztmetszetet kaphattunk a sziget (Budapest közigazgatási határán belüli) betelepüléséről. A sziget geomorfológiai viszonyaira jellemző, hogy a Duna nem csak felületileg tarolta le a Il/a sz, teraszfelszínt, hanem medreket vágott bele, melynek következményeként ÉÉNy-DDK-i teraszszigetek vésődtek ki, köztük futó medervonulatokkal, létrehozva az óholocén felszíneket, magas ártéri szinteket, teraszszigeteket. A sziget régészeti lelőhelyei is ezeken a felszíndarabokon helyezkednek el. A fent említett medervonulatokat több alkalommal megfigyeltük mind a soroksári Duna-ág partjánál, mind a Duna fő medre közelében. Az általunk tárgyalt területen a késő rézkori bádeni kultúra 5 lelőhelye - telepnyomok és sírok - ismeretes, melyek közül a legintenzívebb kutatás 1956-ban, majd 1999-ben, a Csepel-sziget nyugati partja mentén, Csepel-vízmű területén volt, ahol a feltárt telepobjektumok közül 7 bizonyult tűzhelynek. Csepel-sziget északi csúcsán feltárt lelőhelyeken előkerült leletanyag többsége a késő rézkori bádeni kultúra klasszikus fázisát képviselik. Csepel-vízmű 96. számú objektumának betöltéséből az előzőektől eltérő tipológiai sajátosságokkal rendelkező, a kultúra késői fázisára jellemző, a kosztoláci kultúrát közvetlenül megelőző leletek kerültek napvilágra (3. kép). A korongos, osztott fülű csésze jelenléte különlegesnek mondható, melyet Budapest területének Magyarország északkeleti valamint délnyugat Szlovákia területeivel fennálló kapcsolatok bizonyítékának tartjuk (3. kép 1). A korabronzkori Harangedény Csepel-csoport emlékanyagának kutatása a Főváros területén Schreiber Rózsa nevéhez fűződik, több évtizedes kutatásai során Csepel-sziget északi csúcsán mind a nyugati parton mind a Soroksári Duna partján számos település, telepnyom és temetkezés vált ismertté (1. kép). Az 1999-ben Csepel-szigeten, gázvezeték nyomvonalán folytatott leletmentések (Szigetszentmiklós-vízmű, II. Rákóczi E út, Csepel vízmű lelőhelyek) során feltárt közel 50 újabb temetkezés és számos telepobjektum újabb adatokat szolgáltattak a Harangedény Csepel-csoport településtörténetéhez. A II. Rákóczi E úton előkerült zsugorított csontvázas sír mellékletei (díszített csont amulett, csuklóvédő lemez, lapos, nyeles réz tőr, sávosan díszített harangedények, négy lyukkal áttört edény-fedő) analógiái alapján a Harangedény kultúra nyugati csoportjaihoz és elsősorban a Cseh-Morva vidék harangedényes népességéhez köthető (4. kép). A leletegyüttest a korabronzkor II. periódusára datáljuk, mely korszak párhuzamba állítható a Somogyvár-Vinkovci, késői Makó-Kosihy Caka, Nyírség és Protoaunjetitz kultúrákkal. A zsugorított csontvázas sír a Harangedény Csepel-csoport jellegzetes temetkezése, amelyhez hasonlók, valamint a harangedényeket nem tartalmazó urnasírok rendszerint sírcsoportokba rendeződve, és a településeket követve Csepel-szigeten kívül a főváros Duna parti területein is megtalálhatók. Csepel-sziget újonnan feltárt korabronzkori lelőhelyein a sírokból és telepobjektumokból nyert földminták - Gyulai Ferenc vizsgálatai során - számos archaeobotanikai leletet eredményeztek. Megállapításai szerint a kultúra népe három gabonafélét termesztett: a hatsoros árpát, a kölest és a pelyvás tönké búzát. A termesztett gabonafajok és arányuk megfelel a Csepel, Hollandi u. 33. (Kalicz-Schreiber Rózsa ásatása) feldolgozott gabonamaradványoknak. Csepel-sziget általunk tárgyalt területén (Csepel-sziget északi csúcsa, Budapest közigazgatási határán belül) a késő rézkori bádeni kultúra klasszikus és késői fázisának leletei kerültek feltárásra. Telepnyomai a Duna fő ága mentén és a Soroksári Duna parton egyaránt megtalálhatók, a sziget belsejében lelőhelyük nem került elő. A korabronzkori makó kultúra leletei eddig nem kerültek napvilágra, a késő rézkort követően az első intenzív megtelepedés a Harangedény Csepel csoport időszakában mutatható ki. Települések láncolata húzódik mindkét Duna parti szakaszon, melyeket csoportban elrendeződve követnek a korabronzkori Harangedény-Csepel csoport leleteit tartalmazó temetkezések. 122